109900. lajstromszámú szabadalom • Adó-, vevő- és erősítőberendezés

— 315 — vissza, amelyen rezgésáram nem lép az anódkörbe. A 2, 2a és 2b sz. ábrákon (15) az olymódon beállított csőnek görbéjét szemlél-5 teti, hogy az anódkör egyenáramkomponense egy a pontozott vonallal (16) föltüntetett középértéket eredményez. Az anódáram zérusvonalát a (17)-es vonal ábrázolja. Ha rezgéseket nem erősítünk, 10 úgy az anódáramot a (16)-os vonal mutatja, vagyis rezgésáram nem i'ut át a körön, ha rezgést erősítünk, mind rezgésáram, mind egyenáram lép föl. Az eredő áramot a (lS)-as görbe jelzi. Mivel 15 u cíó teljesítőképessége a rezgési energiára vonatkoztatva korlátolt, és a rezgés eltorzulása lehető, ha az energia bizonyos fokot túlhalad, azért az anódáramnak csak a (19)-es és (20)-as vonalakkal jelölt hatá-20 rokon belül szabad változnia, tehát csakis a (15)-ös görbe egyenes részeinek hosszában. Ha az anódrezgésáram ezeket a határokat túlhaladja, olyan torzulás lép föl, amilyet a (18a)-val jelzett görbe mutat, 25 mely a (19a) és (20a) határok között változik, úgy hogy a (21)-gyel jelölt részekben a rezgésáramnak bizonyos egyenirányítása áll elő. Ebből kitűnik, hogy a (18)-as görbe (1. a 2a sz. ábrát)amegenged!hetö 80 anódkörbeli rezgésáraimnak legnagyobb értéket tünteti fel. Figyelemmel kell lennünk arra, hogy az 1. sz. ábrán (5)-tel jelzett telep az erősítő hatás számára nem szállít energiáit, 35 hanem csak olyan egyenirányú polarizációs energiának a forrása, mely azért szükséges, mert a cső (1) egyirányú berendezés. A találmány szerint az erősítéshez szükséges energia rezgósenergia, 40 úgy hogy a berendezés hatásához egy rezgő „polarizációs"-energia szükséges, mely a szorítókra (7) kerül. Az egyirányú polarizációs energia elhagyható, ha nem egyirányú készüléket alkalma-45 zunk, mint amilyen pl. a 3. sz. ábrán feltüntetett, amelyben két háromelektródcső (1) és (la) van. Az (l)-'gyel jelzett csövet és a vele összefüggő részeket ugyanolyan számokkal jelöltük, mint az 1. sz. ábrán, 50 míg az (la)-val jelzett csőhöz tartozó részek a megfelelő számokkal és „a" hozzátétellel vannak föltüntetve. A bebocsátás a (13)-mai jelzett berendezés úján történik, a kibocsátás a í(4b)-vel jelzett szorí-55 tóikon keresztül. Amint a 4. sz. ábra mutatja, két vagy több, az 1. sz. ábra szerinti erősítőfok kaszkádban kapcsolható. Az általános elrendezés már ismeretes, eltekintve a rezgő „polarizáíciós"-energia fölhasználásától. A 60 4. sz. ábrán a háromelektródcsövek (1, la) és (1b) mint kaszkádeirősítők kapcsolták, valamennyit egyirányú polarizációs-energia táplálja, az (5)-tel jelzett "telepiből és egyoldalú erőfeszültség a (14)-gyel jelzett 65 telepből. A rezgő „polarizációs"-energiát a szorítók (7) anódköreikkel is közlik, rácsköreiket hasonló módon Tezgési „előfeszültséggel" táplálja ugyanaz a forrás. (13) az erősítő bebocsátóját és (4b) a ki- 70 bocsátót jelzi. Ha az anódkörbőil a ráoskörbe való visszakapcsolás minden esőnél 0.99-eel egyenlő (vagyis 100:1 arányú visszakapcsolási erősítés áll fönn) és ha minden eső erősítési aránya 4:1, akkor az 75 egész berendezés teljes erősítése (100X4)3 az 1-ihez. azaz felső határesetben 64,000.000 az 1-ihez, anélkül, hogy önrezgések, szórási kapacitások előidézte üzemi zavarok, elektródok közötti kapcsolás stb. legese- 80 kélyebb lehetősége állna fönn, mivel a legmagasabb rezgési potenciál bármelyik körben a szorítókban (7) jelentkezővel egyenlő, beállított kör, legcsekélyebb rezonancia nem fordul elő és a veszteségek 85 nem számottevők. Célszerűen úgy választjuk a szorítókra (7) alkalmazott rezgésforrás teljesítőképességét, hogy a rezgéspotenciálnak számottevő csökkenése ne lépjen föl (7)-nél normális működési föl- 90 tételek mellett. A találmány előnyei különösen szembetűnők, ha ismert rezgéserősítésre használatos eljárásmódokkal hasonlítjuk össze. A h ár önné leikt ródcső egyoldalú polarizá- 95 cióis-energiájávai kielégítően eszközli egy egyenáram változásainak erősítését, föltéve, hogy e változások frekvenciája és nagysága nem túlmagas fokú. Ha azonban a frekvencia magas, úgy az egyedül 100 kielégítő erősítés mindeddig az egyenirányú energiának beállított rezgéskörökre stb. gyakorolt, ott rezgéseket előállító hatásában állott. A rezgéseknek kibontakozása és elsimulása azonban e rez- 105 géskörökben tetemes időt vesz igénybe, ágy hogy ilyen berendezés kielégítő ugyan, változatlan erejű vagy igen kis frekvenciájú rezgések erősítésénél, nem kielégítő azonban, ha a rezgések intenzitásukban uo gyorsan változnak, ami pl. a dróttalan távbeszéd esetében fönnáll. E hiány oka nem annyira magában a háromelektródcsőben, mint a vele összeköttetésben álló rezgéskörökben keresendő. Az 5. sz. ábra egy háromelektródcső is-