109866. lajstromszámú szabadalom • Végelektród folyadék- vagy gázáram segítségével kioltó elektromos kapcsolókhoz

— 2 — taktusoktól távolabb a fúvóáram közepében fekszik. Az 1. ábrában az (1) helytálló kontaktus s az (1') elektród közti elektromos összeköttetés az (5) szigetelőkiirtőn 5 kívül y-^n elrendezve, míg a 2. ábrában ez összeköttetés legnagyobbrészt az (5) kürtő belsejében van s esetleg teljesen a fúvógáz hatása alatt álló térben is fekhetik. Az 5. és 6. ábrában az (5) szigetelőkürtő 10 részben el van hagyva s a (6) fémfalakkal helyettesítve, melyek saját részükről egyúttal a fúvókürtőt s a helytálló kontaktus s a (6) fémkürtő nyílásánál megerősített (1') végelektród közti elektromos kapcsola-15 tot is képezik. E fémkiirtő, melynek hengeres vagy tetszésszerint szélesedő alakja lehet, az ábrázolt példában kúpos alakú csőből áll, mimellett az oldalfalakon esetleg köralakú vagy hosszúkás (7) nyílások 20 létesíthetők, melyek a kürtő belsejét a környező levegővel összekötik. A kürtő azonban hengeres vagy szélesedő kalitkaként is kiképezhető, melynek pálcái célszerűen a fúvógázsugarakkar párhuzamosan van-25 nak elrendezve. Az 1. és 2. ábrák szerinti kiviteli alakoknál a kürtő elülső végén egészen nyitva van s a végelektród a kürtő belsejében fekszik. Ezzel szemben a 3., 5. és 14. ábrák 80 szerinti elrendezéseknél a végelektród a fémes kürtő kivezetőnyílásánál van, amelylyel összefügg s a 3. és 14. ábrák szerint a kürtő zárókupakjaként van kiképezve, míg az 5. és 6. ábrák szerinti kivitelnél 35 több, a kürtő tengelyéhez radiálisan elrendezett szarvból áll. Ha a végelektród a fémes kürtő zárókupakját képezi, úgy természetesen (8) nyílásokkal van ellátva, melyeken át a 40 fúvógáz eltávozhatik. E nyílások egyenletesen oszthatók el az egész kupakra, célszerű azonban a középen egy nagy (9) nyílásról gondoskodni, mely lehetővé teszi, hogy a fényív hosszabb vagy rövidebb da-45 rabon a kürtőből kiléphessen. Minthogy ekkor a fényív tapadási helye e nyílás szélén van s ez maga is a fúvóáram közepén fekszik, a nyílás a fúvóárammal hatásov san lefúvatható. 50 Az 1—3. és 5. ábrák szerinti kiviteleknél, melyeknél a fúvóáram iránya merőleges a mozgó kontaktus mozgási irányára, a (2') szikrahúzó kontaktus is alkalmazható, • mely a (2) kontaktushoz van kapcsolva s 55 ennek közelében célszerűen a fúvóáram középső részében van elrendezve. E szikrahúzó kontaktus hosszúkás eseppalakú lehet, melynek keresztmetszete a fúvási irányban kisebbedik. Másrészt az (1') külelektród s a (2') 60 szikrahúzó kontaktus közé egy vagy több (10) közbenső elektród is beépíthető, melyek hasonlóan a fúvóáram középrészébe nyúlnak és úgy egymással, mint a (2') szikrahűzó kontaktussal kicsiny értékű 65 (11) ohmikus ellenállásokon át vannak öszszekötve. Mint az 1. és 2. ábrákon látható vógelektród, e közbenső elektródok is gyűrűszerű forgási testekből állanak, melyeknek gyűrűkeresztmetszete eseppalakú. Ez 70 az elektródalak a 10—11. ábrákon látható, melyeken nyilakkal a gázoknak kétféle mozgásiránya van feltüntetve. Mint a 12. és 13. ábrák mutatják, a gyűrűelektródok egy központosán elhelyezett (12) hengeres 75 rudat is körülzárhatnak. Az elektródok más változatai a 7—9. ábrákon láthatók. A 9. ábra szerinti változat főleg a kozépelektródok s a (2*) szikrahúzó kontaktus számára alkalmas. Mint felismerhető, az 80 elektród tartórúdja a fényívnek ellenálló, célszerűen szigetelőanyagból való hüvelylyel van borítva. Az 5. ábra szerinti kivitelnél a (6) kürtő még a (13) csővel van körülvéve, melynek 85 kilépési nyílását a végelektróddal szemben elrendezett (14) fémlemezekből vagy hengerekből álló hűtőberendezés képezi. Természetesen nem kell a végelektródnak feltétlenül a helytálló kontaktussal 90 összekötve lennie, hanem a mozgó kontaktushoz is köthető. A leírt berendezések működése a következő: Abban a pillanatban, mikor az (1) és (2) 95 kontaktusok egymástól elválnak, végeik közt fényív ugrik át, melyet a gázáram azonnal egyrészt a (2*) szikrahúzó kontaktusra, másrészt az (1') végelektródra fúj. Az 1. ábra szerinti berendezésnél a fényív 100 íiurokalakot vesz fel, melynek tapadási pontjai az (1) kontaktuson s a (2*) szikrahúzó kontaktuson maradnak, míg a hurok púpja majdnem azonnal az (1') végelektródot éri el. E pillanatban kialszik a hurok 105 bal szára, úgy, hogy a megmaradó rész egyenesvonalú ívet képez, mely a fúvóáram tengelyében fekszik, mely egyenesvonalú fényív nagyon gyorsan kialszik. A másik kiviteli alakoknál ezzel szem- 110 ben a fényív egyik tapadási pontja a (4) összekötő vezeték, vagy a (6) kürtő fémes belső fala mentén; eltolódik, míg a másik tapadási pont a (2) kontaktuson, vagy a • (2') szikrahúzó kontaktuson marad. A 115