109775. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mindenfajta cement pl. portlandes timföldcement előállítására
Megjelent 1934. évi május hó 249 -én . MAGYAR KIRÁLYI Í^H® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109775. SZÁM. — XVII/d. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés mindenfajta cement pl. portland- és timföldcement előállítására. Metallgesellschaft Aktiengesellschaft cég Frankfurt a M. A bejelentés napja 1933. évi április hó 27-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi április hó 4-ike. Portlandcement előállításához eddig a forgócsőkemence, timiöldcement előállításahoz pedig az elektromos kemence volt a leghasználatosabb kemencetípus. Akna-5 kemencéket és körkemencéket sokkal kisebb mértékben alkalmaztak. Mindezeknél az eljárásoknál a szükséges hő fejlesztésének költsége még aránylag nagy. Hogy itt megtakarítást érjenek el, a töl-10 tetet pl. forgócsőkemencék távozó égési gázaival előmelegítették, vagy azt előégették, vagy pedig a hőt az égési levegő felhevítésére hasznosították. Ezek a munkamódszerek azonban még nem jelentik a 15 hőíogyasztás csökkentése feladatának hiánytalan megoldását. Kedvezőbb a portland- vagy timföldcementelőállítás hőgazdálkodása helytálló vagy vándorló rostélyok alkalmazása esetén, melyeken a 20 nyersanyagok és tüzelőanyag keverékéből álló töltetet először meggyújtották, majd levegő keresztülszívásával vagy nyomásával zsugorították. Nehéz volt azonban a hevítést a fúvórostélyon úgy végezni, 25 hogy egyenletes és jól égetett terméket kapjanak. Ezeket a nehézségeket úgy lehet kiküszöbölni, hogy a fúvórostélyon az égetést megismételjük, vagyis a valamely első 30 égetéssel kapott terméket alkalmas szemcsenagyságra felaprítjuk, tüzelőanyaggal keverjük és ismét a fúvórostélyon kezeljük. Nagyértékű termékhez juthatunk akkor is, ha a fúvórostély nyersanyagokból 35 és tüzelőanyagból álló töltetéhez még lényeges mennyiségű, pl. 10 mm alatti •szemesen agyságr a aprított, készre égetett terméket, ú. n. visszavezetett terméket keverünk. Ezek a fúvórostélyos cementégető el- 40 járások lényegesen nagyobb termikus hatásfokot mutatnak, mint a bevezetésben említett ismert eljárások. A fúvórostélyon ugyanis a tüzelőanyag a tölteten bellii ég el. Ekkor az a zóna, melyen belül a tüzelő- 45 anyag elég és a kiindulási anyagok cementté zsugorodnak, mindig csak törtrésze az egész töltetmagasságnak. Ez a zóna abban a mértékben, amelyben a tüzelőanyag a meggyújtott felületen 50 fekvő rétegekből folytonosan elemésztődik, a töltet meggyújtott felületétől lassankint a szembenfekvő felülethez vándorol, melyből a tölteten át vezetett, pl. szívott gázok kilépnek. Ezek a gázok a 55 töltetnek az égési zóna alatt fekvő részeit jól előmelegítik és az égési gázok melegüket nagy mértékben átadják a töltetnek, előmelegítés végett. Ennek folyományaképpen az égési gázok a fuvatás kezdetén 60 mintegy 40—60°-on távoznak a töltetből és csak a fuvatás vége felé vesznek fel magasabb hőmérsékletet, mely azonban többnyire nem emelkedik kb. 200 C° fölé, különösen nem, ha szívófuvatáskor a fúvó- 65 rostélyt kisdarabos, készre égetett klinkerből álló bevonattal fedjük (rostélyborítás), mely a rostélyt túlerős hevítéstől megóvja. Ezek szerint a távozó gázoknak csak törtrésze van 200 C° körüli hőmer- 70 sékleten. A bennük tartalmazott hőt esetleg még kihasználhatjuk, pl. a gyujtókemence égési levegőjének előmelegítésére, vagy a töltet előmelegítésére, vagy egyéb célokra. 75 A már készre égetett klinkerréteg, mely már rövid idővel a gyújtás után keletkezik a töltet meggyújtott felszíne alatt, és
