109711. lajstromszámú szabadalom • Villamos gyorskapcsoló

Megjelent 1934. évi májns hó 1-én. MAGYAR KÍRALYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 109711 SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Villamos gyorskapcsoló. Máté Ernő kereskedő Wien. A bejelentés napja 1932. évi junius hó 24-ike. Ausztriai elsőbbsége 1931. évi julius hó 7-ike. Már javasolták nyugasz-rekesztős villamos, gyorskapcsolóknál a rekesztőszerkezetnek oly, egy vagy két, lengethetően ágyazott rekesztőlamellából való előállí-5 tását, mely lamellákat a tengelyen rögzített kiváltá-szerv forgatja el rekesztő helyzetükből. A találmány ily forgókapcsolók sajátos kivitelére vonatkozik, melynél a rekesz-10 tőlamellák a kapcsolómozgás végén kénysaerjáratulag vezettetnek vissza a rekesztő helyzetbe. Ekként nemcsak nagy szögpontosságú; kapcsolást érünk el, hanem feltétlenül 15 meggátoljuk, hogy a kapcsolókerék a sorban utánakövetkező kapcsolási helyzetet átugorja. A kapcsolónak egy vagy két forgásirányban működő kapcsolókénti kiképzése szerint, a rekesztőlamellákon és 20 az ellentétes irányú forgást meggátló rekesztő kilincsen, illetve mindkét részarányos elrendezésű rekesztőlamellán csúszófelületek vannak, melyeknek együttműködése folytán a forgásirányban fekvő 25 rekesztőlamella, a kapcsolómozgás végén, amikor a kapcsoló kilincs, illetve az ellentétes forgásirányú rekesztőlamella az utánakövetkező helytálló ütköző alatt végig csúszik, kényszerjáratulag vezettetik 30 vissza rekesztő helyzetébe, mely helyzetben a következő ütközőbe való ütközésig elrekesztődik. Ily módon nagy szögpontosságú kapcsolást érünk el és egyúttal meggátoljuk, 35 hogy a kapcsolókerék a sorban utánakövetkező kapcsolási helyzeten átugorjék. A kapcsolóhenger teljes negyedfordulatának biztosítására, pl. akkor, amikor a kapcsolónak huzamosabb pihentetés után, iO az ellentétes forgásirányú mozgathatóságát rozsda, szenny annyira befolyásolja, hogy a következő rekesztőfog alatti elvonulás ellenében a kapcsolómozgás végén tanúsított ellenállása a kapcsolócsillagot fékezné, vagy mozgását megakasztaná, a 45 kiváltószervként ható bütykös tárcsán célszerűen 1—2 dudort képezünk ki, amely dudorok a kiváltó bütyökhöz képest oly helyzetűek, hogy a mindenkori forgásiránynak megfelelő rekesztőlamella 50 kiváltásával egyidejűleg, vagy közvetlen e kiváltás előtt, a kilincset, illetve a mindenkori ellentétes forgásirányú rekesztőlamellát, a kézzel kifejtett erő meglazítja, amikor is a kapcsoló mozgás végén 55 teljes mozgathatóságát visszanyeri. A kapcsolóhenger túl rövid forgásának oka azonban az is lehet, hogy a tovaröppentő rugó feszültsége nem elég nagy. Ezért legnagyobb fontossága van annak, 60 hogy a rekesztőlamellák csak a kapcsolótengelynek teljes negyedfordulata után váltassanak ki a rekesztő helyzetből. E követelmény teljesítése részarányos elrendezésű rekesztőlamellás jobb- és bal- 65 kapcsolóknál nem könnyű és már ismételten rossz térkihasználású, célszerűtlen lamella-kiképzésű rekesztőszerkezetre vezetett. Ezért a találmány szerint a kiváltó 70 szerv holtjárással vagy játékközzel ül a kapcsolótengelyen, amely akként méretezett, hogy a rekesztőknek mindkét forgásirányú kiváltása csak a kapcsolórugónak teljes 90°-kal való felhúzása után 75 mehet végbe. A rajzok 1—3. ábrái a jobb- és balirányú kapcsolat vázlatosan szemléltetik a találmány szerinti rekesztőszerkezet nyugalmi helyzetében és a kapcsolómozgás 80 két fázisában. A 4—8. ábrák a kapcsoló gyakorlati