109625. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lábán álló (élő) fa telítésére

Megjelent 1 i)34. évi április hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109625. SZÁM. — VIII/C. OSZTÁLY. Eljárás lábán álló (élő) fa telítésére. Habegger Hans Erich kereskedő Wiedlisbach (berni kanton, Schweiz), mint Habegger Hans kereskedő, ugyanottani lakos jogutóda. A bejelentés napja 1932. évi augusztus hó 18-ika. Svájci elsőbbsége 1931. évi augusztus hó 18-ika. Lábán álló (élő) fa telítésére és festésére való többféle eljárás ismeretes már. Mindezek az eljárások azoiíban a Boucherie-féle inedvkiszorító eljárás folyom á-5 nyainak vagy javításainak tekinthetők. A Boucherie-féle telítés frissen döntött fán úgy történik, hogy ennek nedvét konzerválószerrel helyettesítik, melyet valamely nyomó eljárással szorítanak be a fatörzsbe. 10 Élő fához való eljárásoknál a telítés hasonlóan történik. Nevezetesen a fában a nedvkeringést mindenkor részben megszakítják és úgyszólván méregzónát tolnak be, melyet azután a természetes nedvnyomás az 15 egész fán végig hajt. Ennél az eljárásnál azonban különböző hátrányok lépnek fel. Először is a széles kezelési zóna folytán meglehetős sok faanyag megy veszendőbe, azután a rend-20 kívül nagy mértékben igénybe vett rostszilárdság a fa állékonyságát igen károsan befolyásolja és végül a tanult kézimunkásokkal kifejtendő munkaszükséglet aránytalanul nagy. 25 A jelen találmánnyal e hátrányokat elkerüljük és ez az eljárás az ismertektől teljesen eltérő elven alapszik. A betegségokozó csírákkal megtámadott növények nedvükben természetszerűen el-30 lenmérgeket fejlesztenek, melyek sok esetben elegendők lesznek arra, hogy a növényeket egészséges állapotban tartsák meg. Ha ez anyagok valamely okból inem volnának elegendők, akkor valamely gyógyító 35 vagv telítőszert kell kívülről bevezetni a fába. Ha ekkor a fát, a döntés után, árbocoknak, talpfáknak stb. kívánják használni, akkor a még élő növény nedvét úgy meg kell mérgezni, hogy a holt fát megtámadó gombáknak se lehessen arra 40 semmi hatásuk. Az erre a célra szükséges anyagmennyiség azonban ekkor természetszerűen megölő hatással van az élő fára úgy, hogy ez elhal. A jelen találmány tehát olyan eljárás a 45 lábán álló (élő) fa kezelésére, főleg telítésére, mely abban áll, hogy a kezelésre való anyagot egyetlen, a fa kérgén és háncsán ferdén lefelé áthatoló és a fa beléig terjedő ojtólyukba öntjük be, amikor is 50 ezen a nedv áramkörébe felszívódott és a . növény egész organizmusa által elfogyasztott anyaga! mindig újjal pótoljnk addig, amíg a kezelés kívánt mértékét el mem értük. 55 Ha pl. a fát, döntése után, talpfáknak, árbocoknak stb. való, telített épületfának kívánjuk használni, akkor a kezelésre való anyag vagy a telítőszer koncentrációját és mennyiségét annyira fokozzuk, hogy a fa 60 elhaljon. Különösen célszerű telítőszernek bizonyultak e célra a nátriumfluorid vagy a nitrochlorphenolnátrium vizes oldatai. Ezeket az oldatokat a fában ferdén a bélig 65 hatoló fúrólyukakba öntjük be, mire a töltést egy hónapig folytonosan megújítjuk (kiegészítjük), miközben ügyellni kell arra, hogy a fa valamennyi része, tehát a bél, a háncs és a kéreg, érintkezésbe jöjjön a 70 szerrel. Az oldatok koncentrációja a vízszegény, tűlevelű fák esetében nagyobb kell, hogy legyen, mint a nagy víztartalmú, lombos fák esetében. Az eljárás véghezvitele igen egyszerű 75 és az eljárást bármely gyakorlatlan munkás végezheti. Elég az élő fába egyszerű ferde lyukat fúrni, melyet megtöltés után