109604. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acél foszformentesítésére

$ Megjelent 1934. évi április hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI J|g|g||| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109(504. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás acél foszformentesítésére. Société d'Electrochimie d'Electrometallurffie et des Acieries Electriques d'Ugine cég Páris A bejelentés napja 1931. évi december hó 19-ike. Olaszországi elsőbbsége 1931. évi augusztus hó 31-ike. A vaskohászat egyik alapvető problémája a lehető legkevesebb foszfort tartalmazó acél előállítása, mert még az igen kis foszfortartalom is törékennyé teszi az 5 acélt. Az acélfajták a megengedett legnagyobb foszfortartalom szempontjából, amely az acél rendeltetése szerint változik, nagyjában következőképen csoportosíthatók: 10 a) Kereskedelmi, tartó-, sínacél stb., foszfortartalom: 0.04 és 0.1% között. b) Félig finomított acélok, foszfortartalom: 0.025 és 0.04%^ között, • c) iFinomított speciális vagy szénacé-15 lok, foszfortartalom: 0.025%'. Másrészt tudvalevő: 1. hogy az acél savanyú feldolgozása (Bessemer-converter, savanyú Martin-kemence, savanyú elektromos ívkemence 20 vagy indukciós kemence, tégelykemence) egyáltalán nem küszöböli ki a foszfort; 2. a lúgos eljárásoknál viszont: a) a Thomas-konverterben a szokásos módon foganatosított eljárással az acél 25 foszfortartalma körülbelül 0.08%! alá nem csökkenthető, csupán a vas lényeges oxidációja, tehát vasveszteség árán és hogy ez a veszteség nagyon gyorsan nő, ha a foszfortartalmat 0.04% alá akarják csök-30 kenteni; b) továbbá a lúgos Martin-kemencében kis foszfortartalmú nyersvasból kell kiindulni, hogy a folyamatot abban a pillanatban megszakíthassák, midőn a dekar-35 burálás a kellő fokig végbement, anélkül, hogy az acélt utólagosan ismételten karburálni kellene, ami az előállítási költségek szempontjából igen nagy jelentőségű. Azonkívül a Martin-kemence felhasználásánál gyakran közbevetett tisztítást kell 40 alkalmazni, azaz a salakot az eljárás folyamán ki kell üríteni, nehogy a foszforral telített salak a kezelés végén abban a pillanatban, midőn a fém dezoxidálása megkezdődik, ismét foszfort juttasson a 45 fémbe; c) végül, ha folyékony anyaggal dolgozó bázisos elektromos kemencét használunk és ha nem indulnak ki nagyon alacsony, körülbelül 0.025%-nál kisebb fosz- 50 fortartalmú nyersvasból, először foszformentesíteni kell a fémet, azután a salaktól megtisztítani és csak azután kezdhetünk az oxigén- és kénmentesítéshez, ami csak a foszformentesítés számára körül- 55 belül egy órai előzetes munkát igényel. Tehát végeredményben kis foszfortar- , talmú acél előállítása, foszforban gazdag alapanyagokból kiindulva, eddig csak hosszú és némely esetben nehezen keresz- 60 tiilvihető eljárások révén volt lehetséges, amely eljárások általában lényeges acélveszteséggel jártak. Az acélgyártás feltételeit minden országban a következő két szempont szabta 65 meg: 1. A kiindulási anyagok (ásványok, nyersvas, hulladékvas) kezdeti foszfortartalma. 2. j\.7i elérendő végső foszfortartalom, 70 amely a készítendő közönséges, félig finomított vagy finomított acél minőségével változik. Ez az oka, hogy az acélgyártás savas és lúgos eljárásainak kifejlődését, sőt a tö- 75 kéletesedését is, a különböző országokban