109577. lajstromszámú szabadalom • Billenőhengeres folyadékhajtómű
Megjelent 1934. évi április hó 16-án. MAGYAR KIRÍLTI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109577. SZÁM. — XXI/c. OSZTÁLY. Billenőhengeres folyadékhajtómű. Dr. Ing'. Thoma Hans tanár Karlsruhe. A bejelentés napja 1933. évi március hó 13-ika. Németorsiági elsőbbsége 1932. évi március hó 30-ika. Párhuzamos tengelyű billenőhengerekkel bíró fol y adé'kh a jtómű veknél szokásos a billenőhengereket valamely íazékalakú testben elrendezni, amelynek szélei hordják 5 a billenőcsapokat; többnyire e széleken vezetjük be egyidejűleg az olajat is. A zárt fazélkalakú kivitel1 abból a felfogásból látszott előnyösnek, hogy egyedül ez biztosítja a szükséges merevséget, mely melL 10 lett a változó dugattyúerők által létrehozott rezgések elkerülhetnek. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy a merevítésnek ez a módja sem. nem szükséges, seim nem célirányos. Helyes kö-15 vetetmény az, hogy a billenőcsapoknak és tartóiknak merevnek kell tenniölk. Ehhez azonban elegendő a közvetlenül a billenő csapok és a tolattyútükör között elrendez zendő tartókat megfelelő merevítésekkelt 20 ellátni, maguk a tartók üregesen lehetnek kiképezve, így az olaj hozzávezetésére felhasználhatók. Ezek a részek a dugattyúerőknek majdnem áthajlásmentes felvételét biztosítják, míg a jelenleg szokásos faze-25 kak oldalfalai ívelt alakjuk következtéiben! csak látszólagos és a valóságban jelentéktelen merevítést eredményeznek. A találmány értelmében nyitott billenőkeretet alkalmazunk, amelynek az a nagy 30 előnye van, hogy az üzemközben a vezérlőtükörről lefutó olaj kényelmesen láthatóvá válik, úgy hogy megállapítható, ha a vezérmű pl. túlságosan sok olajat bocsát át. A rajz a találmány szerinti folyadék-85 hajtóimű egy péLdaképpeni megvalósítását mutatja. (W) a hajtóműtengely, amely megfelelő sugár- és tengelyirányú csapágyaikban van ágyazva és a (T) hajtőkarimát hordja. 40 (1. ábra.) Ezen (T) hajtókarimába kapaszkodnak a (P) hajtórudak a szokásos golyókkal1 . A (P) hajtórudak a körülfutó (Z) hengertestben járó, a rajzon fel nemi tüntetett dugattyúkat hajtják. A (Z) hengertestein van az (S) vezérlőfelület kiké- 45 pezve, amely a megfelelően kiképezett helytálló tolattyúfelüilettel együtt eszközli a hengerek vezérlését. A taliálimány értelmében ezt a tolatityúfelületeit nem valamely zárt fazék belsejében, hanem egy (R) ke- 50 riettestben rendezzük el, (2. ábra) amely oldalról az (S) tolattyúfclületre rálátást enged meg. Ezen rálátás befolyásolása nélkül bizonyos magasságig oldalsó (V) merevítéseket lehet alkalmazni, amelyek a 55 keskeny (L) lécekbe mehetnek át, anélküli, hogy ezzel a toMtyúfelület láthatósága számottevően csökkenne. A lényeg a jórészt nyitott (R) keret alkalmazása, amely biztosítja az összeműködő vezárIőszerkezet 60 lényeges részeinek, kiváltképpen az (S) tolattyúfelületről lefolyó olaj láthatóságát. Az (R) keretrészeket emellett az olaj hozzá- és elvezetés céljából üregesen képezhetjük ki. Lehet azonban a tolaifctyúnak 65 a billenőtengelyhez koncentrikus hátlapját az olaj hozzá- és elvezetéshez felhasználni vagy más megfelelő .berendezést erre a célra létesíteni. Az (R) keret részeit a tolattyútesttel1 össze lehet önteni vagy össze 70 lehet csavarni. Nagyméretű kiviteleknél és a (Z') biillénőcsapokra ható nagy olajnyomások esetében még mindig létrejöhet az (R) keretnek nem kívánatos rugalmas: összenyomása. Ennek elhárítására (B) ál1 - 75 lítócsapokat vagy más alkalmas módon közbeprése Lt vagy beöntött tartótesteket lehet alkalmazni, amelyek az (S) tolattyútükör és a csap vagy a tartótestek között elegendő tágas ablaknyílást hagynak szabadon, hogy 80
