109519. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélő központok kapcsolásának vezérlőberendezése

Megjelent 1934. évi április hó 16-án. MAGYAR KIKÁLYI j^ggE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109519. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. Távbeszélő központok kapcsolásának vezérlőberendezése. Telefonaktiebolaget L. M. Ericsson cég Stockholm. A bejelentés napja 1932. évi március bó 18-ika. Svédországi elsőbbsége 1931. évi március hó 19-ike. A találmány önműködő és félig önműködő távbeszélő központok kapcsolásának vezérlő berendezésére vonatkozik, különösen oly központokra, amelyekben a 5 távvezetékeken át való impulzusküldésre váltóáramot használnak. Az ilyen átvitelnél az impulzusokban fellépő hibák, az impulzusok kimaradása vagy más zavarok, azzal a következménnyel járhatnak, 10 hogy a hivott központ készülékei nincsenek oly állapotban, amelyben rendesen lenniök kellene, hogy hívásokat felvegyenek. A találmány már most oly kapcsolóberendezés, amellyel a hívóközpontnak 15 impulzust küldő készüléke és a hívott központ felvevő készüléke közötti összekötővezetéken át összeköttetés létesíthető önműködően anélkül, hogy a hívott központ felvevő készülékeinek az esetleges 20 zavarok okozta állapota a kapcsolást megakadályozná. Ezt azáltal érjük el például, hogy a hívóközpontnak egyik relévagy választó készüléke vezérli a bizonyos időközökben ismételt hívóimpulzu-25 sok küldését mindaddig, amíg a hívott központ által küldött ellenőrző impulzus jelzi, hogy az impulzust felvevő szerv az összekötővezetékre van kapcsolva. Ha a hívott központ felvevőkészülékeit zavarok 30 működtették, akkor az első hívóimpulzusnak csak az a következménye, hogy a felvevőkészülékek a normális állapotba kerülnek vissza és csak a következő impulzus vagy impulzusok kapcsolják be az 35 impulzust felvevő szervet. A mellékelt rajz a találmány szerinti kapcsolást mutatja két önműködő (ST1) és (ST2) központ közötti összekötővezetéjten át eszközölt beszédösszeköttetés ese-40 lén. A feltüntetett példában feltesszük, hogy az (ST1) központban a kifutó összekötővezetékkel való összeköttetést a (GV) választón át eszközöljük, amelyet az (RE1) registerrel való vezérlés útján állítunk be. Az (ST2) központban a befutó 45 távvezeték az (RS) híváskeresők segélyével egy szabad (RE2) registerhez köttetik, amely az (ST1) központ által az (RE2) register vezérlése alatt küldött áramlökéssorozatokat felveszi és azután ezeknek 50 megfelelően választókat állít be az (ST2) központban. A rajz nem tünteti fel a választók és híváskeresők beállítására vonatkozó részleteket. A registerekben csak oly áramkörök vannak feltüntetve, ame- 55 lyeknek a találmány ismertetésénél jelentőségük van. Amidőn a (GV) választó híváskor szabadnak jelzett kimenő (IL) összekötővezetéket talál, a választó (c) keféjén át a 60 (CR) vizsgálórelén és az (AR) hívórelén átmenő áramkör zárul, mire az (AR) hívórelé horgonyát meghúzza. Ekkor a (2, 8, 15) kontaktusokon az (R6) relén átmenő áramkör zárul, mely relé horgonyát ma- 65 gához rántva a (12) és (13) kontaktusokat zárja. Ekkor az (R7) relé gerjed, ami által az (R8) relé áramköre zárul. Ekkor az (R8) relé (15) kontaktusánál az (R6) relé áramkörét megszakítja. Az (R6) relé le- 70 gerjesztésekor késlelve működik és nem engedi el rögtön fegyverzetét, miért is (12) kontaktusa még rövid ideig zárva marad. Mikor a (12) kontaktus zárult, az (R5) relé gerjedt és a (16, 17) kontaktu- 75 sokon át egy váltóáramforrást kapcsolt az (IL) vezetékhez. Ekkor az első váltóáramlökés ment hívásként az (IL) összekötővezetéken át az (ST2) központba. Mikor az (R6) relé horgonyát elengedi, ak- 80 üte