109512. lajstromszámú szabadalom • Túlfeszültség ellen védő berendezés

tán, mint elektródák, a kisütőcsövek eléktródáival szembon támasztandó követelményeknek (alak, anyag, kisütés által érintett felület stb.), különösen akkor, ha a cső-5 ben, mint ahogy ez a túlfeszültség ellen védőberendezéseknél mindig fennáll — ívkisülés létrejöttével kell számolni, — nem felelhetnek meg. A találmány szerint mindeme hátrányo-10 kat azzal küszöböljük ki. hogy a túlfeszültség ellen védőberendezésben olyan kisütőcsövet használunk, melynek elektródái úgy ködfénykisülés, mint ívkisülés létrehozására és fenntartására alkalmasak és a cső 15 rövidrezárását a vele kapcsolatos egy vagy több thermorelais-vel végeztetjük, melynek vagy melyeknek kontaktusai a kisütőcső rövidrezárandó elektródáival párhuzamosan vannak kapcsolva. Thermorelais alatt 20 a következőkben olyan szerkezetet értünk, mely bizonyos megszabott hőmérsékletre való emelkedésekor villamos kontaktust zár és azt mindaddig, míg ezen vagy ennél magasabb hőmérsékleten van, zárva tartja, 25 e hőmérséklet alá való lehűlésekor azonban újra nyitja és ezzel újra működésre kész. A találmány szerinti elrendezés mellett tehát úgy az elektródákat, mint a Ihermorelais-t vagy relaisket úgy áll niódunk-30 ban elkészíteni, hogy saját rendeltetésüknek tökéletesen megfeleljenek és egyik jelenléte vagy működése a másikat helyes működésében ne befolyásolja. A találmány tehát úgy ködténvkisülés-35 hez, mint ívkisüléshez alkalmas kisütőcsőnek és thermorelais-nek ol'y módon való villamos kapcsolata, hogy a kisütőcső túlterhelésének elkerülése céljából a thermorelais a kisülőcsövet, mielőtt annak elek-40 tródái vagy esetleg a kisütőcső vagy a berendezés más alkatrészei meg nem engedhető hőfokot elérnének —- rövidre zárja. Thermorelais gyanánt bármilyen megfelelő szerkezet használható, de legcélszerűb-45 ben a közismert úgynevezett bimetall lemezt vagy szalagot tartalmazó relaisket használhatjuk. Ismeretesek már olyan berendezések, melyeknél a külön thermorelais a biztosítékkal sorba van kapcsolva; ha a biz-50 tosíték átült, a thermorelais-n át áram folyik, az felmelegszik, a bitemall lemez elhajlik és ezáltal a kontaktust működésbe hozva, a biztosítékot rövidrezárja. Ennek a berendezésnek azonban az a 55 hátránya, hogy a thermorelais-t csak az átfolyó áram erősséige befolyásolja, míg a kisütőcső felmelegedését az átfolyó áramerősség és a feszültségesés szorzata szabja meg. Hogy tehát a fentemlített berendezésnél a kisütőcső káros felmelegedése el- 6 kerülhető legyen, a thermorélaiis-t úgy kell méretezni, hogy az már olv kis áramerősségnél lépjen működésbe, amely kis áramerősségnél a kisütőcső kapcsain fellépő (a gáz és az elektródák minősége áil'tal meg- 6 szabott) legnagyobb feszültségesés mellett se állhasson elő káros túlmelegedés. A találmány szerinti berendezésnél a thermorelais-t célszerűen magában a kisülési csőben helyezzük el, amikor is a ther- 71 morelais működését közvetlenül a csőben meleggé átalakuló watt-teljesítmény váltja ki. A talátmánv szerinti berendezés legalkalmasabb foganatosítási alakját azonban akkor kapjuk, ha a túlfeszültség ellen 7 védő berendezés gyanánt szolgáló kisülőcsőben elrendezett egy vagy több thermorelais a csőnek egy vagy több elektródájával villamos és jó mélegvezctői összeköttetésben is áll, ha tehát pl. a thermorelais 8 gyanánt szolgáló bimetaill-lemez vagy lemezek közvetlenül a kisütőcső egyik, vagy több elektródájára van, illetve vannak erősítve. Az illető elektróda hőfokának növekedlé- s Ar

el a bimetall-lemez elhajlik, úgy, hogy a hozzáerősített kontaktus segítségével az elektródákat rövidre zárva, a kisütőcsövet tehermentesíti. Amint az elektróda lehűlt, a bimetall-lemez visszatér eredeti helyze- 9 tébe, a kontaktust nyitja és a berendezés újra működésképes állapotba kerül. A találmány szerinti berendezés kifogástalan működéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a thermorelais kontaktu- 9 sainak felületei mindig tiszta fémes állapotban (oxidálaitlan állapotban) maradjanak. Ezenkívül az érintkezési pontoknak az áraim áthaladásakor esetleg lokálisan féllépő igen magas hőfokot is megolvadás nél- 1 kút el kell bírniok. Ennek az utóbbi feltételnek főleg nehezen olvadó fémből, pl. wolframból vagy molibdénből készült kontaktusok felelnek meg. Hogy ezeket a fémeket az előforduló magas hőfokon is oxi- 1 dálatlan állapotban tarthassuk, a töltőgázt oxigén vagy vízgőz legcsekélyebb nyomaitól is igen gondosan meg kell tisztítani. Ez önmagában véve ismeretes módon pl. azáltal történhet, hogy egy vagy több elek- 1 tródán getterképen valamilyen erősen eleklro-pozilív anyagot vagy ennek getterhatást kifejtő valamely vegyületét helyezünk el és azt onnan esetleg elpárologtatjuk. Ezen utóbbi művelet nem feltétlenül l szükséges, mert a gáztisztító hatást már a «getter-anyagnak», pl. báriumoxidnak, az elektródán való puszta jelenléte is biztosít-