109486. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sugárzások intenzitásának mérésére

Megjelent 1934. évi április hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI jMgfl| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109486. SZÁM. — VlI/d. OSZTÁLY. Berendezés sugárzások intenzitásának mérésére. Dr. Czunft Vilmos egyetemi magántanár Budapest. A bejelentés napja 1933. évi június hó 27-ike. A találmány mérőműszerre vonatkozik, sugárzások, pl. röntgen, rádium, ibolyántúli, stb. sugárzások intenzitásának meghatározására ós összegező mérésére, sugár-5 zás által előidézett ionizáció segélyével. Böntgenkezelósnél, pl. szükséges ezt a biológiailag hatásos sugárzást szabatosan adagolva alkalmazni s e célból a röntgensugár energiáját, illetve intenzitását le-10 mérni. Ismeretes, hogy bizonyos szerkezetű, gázzal töltött lámpák (ködfénylámpa, illetőleg parázsló, vagy glimmlámpa, neonlámpa, higanygőzlámpa, stb.) olyan tulaj-15 donságúak, hogy bizonyos feszültségig az elektromos áramot nem vezetik és bizonyos kritikus feszültségi pontot elérve, a lámpa vezetővé válik, azaz a lámpának konstans gyújtó feszültsége és egy bizo!0 nyos alsó feszültségi határ elérésével meghatározott kialvó feszültsége van. Ha egy ilyen lámpát megfelelő kondenzátorokkal kapcsolt ionizációs kamrával ós megfelelő egyenáramú áramforrással 15 sorbakapcsolunk, akkor az ionizációs kamrában a röntgensugárzás folytán keletkező ionizációs áram a kondenzátorokat kisüti, viszont az áramforrás a lámpán keresztül a kondenzátorokat újból feltölti. 0 Miután a sugárzás állandóan hat a kamrára, a kisülés és a töltés periodikusan változik. A periódusszám a kamrára ható sugárzás intenzitásával arányos. A lámpán periodikusan átfolyó töltő-3 áram nagysága a gyakorlatban alkalmazható kapacitások kicsinysége miatt oly csekély, hogy a mérő-, illetőleg kapcsolószerkezetek működtetésére alkalmatlan. A találmány oly berendezésre vonatkozik, ) amely az előbbi elektromos elemekkel (kapacitással bíró ionizációs kamra, kon- 45 stans gyujtófeszültsógű lámpa és áramforrás) egy, az alábbiakban ismertetett „állandó gvujtófeszültségű lámpás erősítőrelét" kapcsol össze, abból a célból, hogy a periodicitásnak megfelelően olyan erős 50 áramimpulzusokat kapjunk, amelyek gyakorlati mérési célokra közvetlenül felhasználhatók. Az állandó gyuj tóf észül tségű lámpás erősítőrelé, a továbbiakban rövidség 55 okáért „lámparelé" néven (nevezve lámpákból, kapacitásokból, ellenállásokból és áramforrásból áll. A lámparelé szerkezete a következő: A sorbakapcsolt lámpacsoportot a sorbakap- 60 csolt kondenzátorcsoporttal párhuzamosan kapcsoljuk. Az áramforrással a kondenzátorokat az ellenállásokon keresztül olyan feszültségre töltjük fel, amely a lámpacsoport eredő gyújtó feszültségénél kisebb. 65 A mellékelt rajz szerinti póldaképpeni kivitelnél a lámparelé kapcsolatban a fentebb említett elemekkel (kapacitással bíró ionizációs kamra, lámpa, amelyet megkülönböztetésül vezérlámpának nevezünk 70 és áramforrás) a következőképpen működik: A (KI, K2) relékondenzátorok közös (b) pontja össze van kötve az (El, E2) relé áramforrás (C) középpontjával és az (E) 75 áramforrás egyik sarkával, míg az (E) áramforrás másik sarka az (I) ionizációs kamrával párhuzamosan kapcsolt (Ki) és (Kii) kondenzátorok egyik fegyverzetével, valamint az ionizációs kamrának 80 külső fegyverzetével együtt földelve van. A lámparelé (a) és (b) pontja közt fekvő (Kr) kondenzátor a szimmetrikus felépítés miatt feltóltetlen állapotban van mind-