109345. lajstromszámú szabadalom • Homlokzati építőkő

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 109345. SZÁM. — VIII/a. OSZTÁLY. Homlokzati építőkő. Fodor László építőművész székesfővárosi műszaki tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1932. évi november hó 26-ika. A találmány célja vakolás nélküli és hézagmentes falfelületeik előállítása. Ezt a célt úgy érjük el, hogy a homlokzatra kerülő, egyébként szabványos mé-5 retezésű építőköveket (téglákat) legalább egyik oldalukon sima felülettel és e felület élei mentén a habarcsréteg vastagságának megfelelő miagasságú. bordákkal látjuk el. Ezek a bordák tehát az építő-10 kövek közötti hézagokat teljesen áthidalják, úgy, hogy a fal homlokzati síkjában az építőkövek e bordák útján közvetlenül, tehát habarcsmentesen egymáshoz illeszkednek, míg a fal belsejében mind a víz-15 szintes, mind a függélyes hézagok megmaradnak s azokat, az építőelemek közötti szilárd kapcsolat biztosítására, a szokásos kötőanyagokkal (habarccsal) töltjük ki. Ily módon az építőanyagokat (téglákat) 20 nyersen mutató, de hézagmentes, sima homlokzatot kapunk, amely vakolást nem igényel, tehát kivitele sokkal gazdaságosabb. Ezzel az építőkővel tehát a mai igényeknek megfelelő nagy, sima falfelü-25 leteket készíthetünk, míg a fal szerkezete szilárdsági szempontból teljesen megfelel az eddigi falszerkezeteiknek. A mellékelt rajz 1. ábrája a találmány szerinti építő-30 elem távlati képét, a 2. ábra annak többféle szerkezeti változatát oldalnézetben, a 3. ábra pedig egy sarokkő kiképzését mutatja, míg a 85 4. ábra az ilyen építőelemekből készült falrészlet alaprajza. Az 1. ábra szerint az (1) építőelemnek egyik vízszintes hosszéle mentén vonuló (2) bordája és egyik függélyes éle mentén vonuló (3) bordája van. Hogy a téglákat 40 kellő kötésben helyezhessük el, legalább kétféle téglára van szükség, t. i. olyan alakra is, amelynél a (2) borda a tégla egyik vízszintes harántéle mentén vonul, amint az pl. a 4. ábrabeli alaprajzon lát- 45 ható, ahol mindkétféle tégla kerül alkalmazásra. A 2. ábra különfélekép alkotott és elrendezett bordájú téglákat ábrázol. A felső téglapárnál csak a tégla egyik vízszintes 50 felületén van egy-egy a habarcsréteg teljes vastagságának megfelelő borda; egy másik változat szerint a tégla mindkét vízszintes felületén van egy-egy, a habarcsréteg fél vastagságának megfelelő 55 borda. Az ábrázolt harmadik változat szerint a tégla egyik oldalán az éle mentén futó (2) bordája, a másik oldalán pedig ezzel párhtizamos, de valamivel beljebb fekvő (4) bordája van, mellyel a 60 szomszédos tégla tulajdonképeni hézagzáró bordája mellé illeszkedik, úgy, hogy a két borda egymással kapcsolódik s így pontosabb záródást biztosít. Ugyanígy képezhetők ki, természetesen, 65 a függélyes helyzetű (3) bordák is. Sarokköveknél — mint azt a 3. ábra mutatja — a téglának, a kétféle falfelületnek megfelelően, két sík felületű lapja van s e félületek mentén, a tégla vízszintes lap- 70 ján, mindkét élnél kell egy-egy (2) és (2') bordának lennie, amelyek a saroknál öszszefutnak. Ebből a saroíkkőelemből is legalább kétféle — egymással szimmetriáis kiképzésű — alakra van szükség. 75 Ugyanígy képezendők ki természetesen az esetleges feles, negyedes vagy háromnegyedes téglák is.