109239. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémfelületek nem fémes szennyeződményeinek láng segélyével való eltávolítására

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI J|jipjl SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109239. SZÁM. — Ve/2, OSZTÁLY. Eljárás fémfelületek nem fémes szennyeződményeinek láng segélyével való eltávolítására. Stolz F. Walter iparos Innsbruck. A bejelentés napja 1932. évi június hó 20-ika. Fémfelületekről eddig tudvalevőleg igen nehezen lehetett csak eltávolítani a nemfémes szennyeződményeket, mint amilyenek a kazánkő, rozsdaréteg', koromkéreg, 5 vagy a hajótestek külsején meggyülemlő kagylótapadék, stb. A véséssel és kalapálással való tisztogatás fáradá,gos és költséges, amellett káros megrázkódtatásoknak, valamint egyéb mechanikai igénybe-LO vételeknek teszi ki a kazántestet és egyéb fémfelületeket, sőt még azzal a hátránynyal] is jár, hogy a sarkokhoz és egyéb szűk helyekhez alig enged hozzáférést az ilyen tisztogatás céljából. 15 Ismeretes az is, hogy a szóban! forgó szennyeződményeket láng segélyével is el lehet távolítani, ha a láng hőmérséklete nagyobb' feszültséget okoz magában a szennyeződni enyhen, mint amekkora az ÍO utóbbi és a fémfelület közötti tapadási feszültség. Megpróbálták már szúróláng alkalmazását, ami azonban nem vált be, mert a javasolt szúrólángok helyileg izzásig, sőt még azon túl, a megömlesztésig »5 felhevítik a tisztogatandó fémfelületeket, ami már ezek épségét is veszélyezteti. Javasolták már azt is, hogy szúróláng helyett nagy területre szétterített lángot alkalmazzunk, még pedig olajos azbeszt !0 vagy egyéb bélkoszorú lángját, amelyet nagy nyomású oxigénsugárral táplálunk. Ez a megoldás sem vált be, mert a nagy felületre szétterített lángglal nem • lehet a szennyeződjményekben kellő hőíeszült!5 s-éget létesítenünk. Az eddig ismert hevítéses eljárások közös hátránya, hogy valamennyi az olaj alkalmazásán alapszik, már pedig még a leggyengébb minőségű és akár szuszpendált töltelékanyagokkal rontott olaj nor- íO mális lángjának hőmérséklete is 2400— 2500 C°-on felül jár, ami a kazánfalakra, stb.-re nézve már magában is igen ártalmas. Az olaj további és nem csekély hátránya, hogy a belőle nyomás alatt képzett 45 olajgáz-oxigén keverék robbanásveszélyes. E miatt a gáztól elkülönítetten kell a lángba vezetnünk az oxigént, úgy, hogy nem lehet az égést megelőzőleg a kellő egyenletességgel összekevernünk, sem pe- 50 dig összekevert állapotbían előmelegítenünk az égésben résztvevő gázkeveréket, noha az olajgáz lángja a keverék aránya iránt igén érzékeny. Az olaj rendkívül nagy mennyiségű, kormozó égésterméke- 55 ket, ezenkívül pedig kellemetlen csapódmányokat szolgáltat, amik a hideg szenynyeződményfelületeket hőszigetelő bevonattal lepik el. Ismét további hátrányt jelent, hogy a kanócokat itató olaj szabá- 60 lyozott bevezetése rendkívül bonyolult, valamint, hogy az olaj égéstermékei oly nehezek és fojtók, hogy kazán testek belsejében vagy egyéb némileg zárt helyen a munkás életét is veszélyeztetik. 65 A találmány lényege abban van, hogy a szennyeződményre alacsony, azaz 2000 C°-ot meg nem haladó hőmérsékletű szúrólángot lövetünk. Evvel az eljárással kiküszöböljük a fentebb felsorolt vala- 70 mennyi hátrányt és ráveresre nincs is szükségünk. A iszúrólángot tápláló gázt legcélszerűbben alsóbbrendű alkoholokból vagy ketonokból gázosítjuk el. Ilyenek a metil-, 75 etil-, propil-, vagy butilalkohol, vagy pl. az aceton, amely utóbbi alaccony forrpontú keton. E tüzelőanyagok biztosítják