109236. lajstromszámú szabadalom • Átvivő berendezés

delme legyen és az átvivő készülék teljes hatóképessége csak a legjobb feltételek mellett érhető el. Csupasz huzalokból álló vonal ve ze t é k 11 é 1 a légköri zavarok folytán 5 keletkező zörejek nagyságrendje is jelentékeny és a működési hatóképesség szempontjából még fontosabb az, hogy a jelzési energia nagyságrendje és a zörejek nagyságrendje között egyébként nem szükséges 0 nagy arányt fenn kell tartani. A 3. ábrában három görbét tüntettünk fel, amelyek csupasz huzalból álló áramköröknél, szabványos kábel áramköröknél és koaxiális vezetőjű áramköröknél fellépő áthallást 5 szemléltetik. E görbék összehasonlításából kitűnik, hogy a zavarokkal szemben a koaxiális vezetőjű áramkörnek hatásos árnyékolása van. A két első áramkörnél az áthallás a frekvencia növekedésével foly-0 tonosan erősbödik. A koaxiális vezetőjű áramkörnél ellenben csökken és éppen másodpercenkénti 15000 periódusú frekvenciánál oly kicsiny, hogy azt tekintetbe sem kell venni. Az áthallásnak itt kisebb a je'5 lentősége, mint az átvivő készülékek erősítő alkatelemeiben fellépő zörejek és a vezetékekben keletkező ellenállási zörejek. A kisebb nagyságrend mellett, amelyre a jelzések gyengíthetők és amelyet az elő-10 zők értelmében a zörejek aránylag állandó nagyságrendje és nem a csupasz huzalos vonalvezetékekben fellépő zörejek nagy mértékben változó nagyságrendje határoz meg, az átvivő készüléknek mindig csak-15 nem teljes teljesítménye hasznosítható. Maguk a vezetékek úgy méretezhetők, hogy a jelzések az átvivő készülékek között az említett határértékre gyengülnek. A gyengítő alkatelemek számos esetben mel•0 lőzhetők és a teljesítmény szabályozó készülékek száma nagy mértékben csökkenthető. Amint már az előzőkben említettük, koaxiális vezetőjű vonalvezetéknél az át•5 vivő készülékek például 80 kilométeres távolságokban rendezhetők el. Az egyöntetűség és ennélfogva gazdaságosság szempontjából kívánatos, hogy az egyes átvivő szakaszok egymással hossz, átmérő, gyen;0 gítés és a többi sajátság tekintetében egyenlők legyenek, továbbá, hogy az azokban levő készülékek a legnagyobb teljesítménnyel működjenek. Ezenkívül megfontolás tárgyává kell tenni, vájjon nem kívá>5 natosabb-e, hogy az átvivő készülékeket a fővárosokban és vidéki városokban meglévő távbeszélő átvivő állomásokon helyezzük el, ahol szakértő felügyelet van és ahol az átvivő készülékek helyi módosító, illetve visszamódosító, valamint egyéb készülé- 60 kekkel egyesíthetők vagy összeköthetők. Bizonyos pontok között, mint például a 2. ábra szerinti berendezésnél a (72) és (73) pontok között szabványos átvivő térköz, például 80 kilométer tartható be. Lehetsé- 65 ges azonban, hogy a 80 kilométerre fekvő helyen nincsen távbeszélő átvivő állomás ós így szükséges, hogy a (72) átvivő készülék 50 kilométer távolságban legyen a megelőző (71) átvivő készüléktől. Viszont an- 70 nak szüksége is fennforoghat, hogy a jelzéseket két oly pont között kell átvinni, amelyek egymástól való távolsága 130 kilométer, például a (88) szakaszban a (74) és (75) átvivő készülékek között. Az átvivő 75 állomások között levő egyenlőtlen távolság, ha egyöntetű vezetéket használnánk, nagy különbségeket okozna az egyes átvivő készülékekhez érkező jelzések nagyságrendjében. 80 A nagyságrendek között mutatkozó különbségek az eddigi gyakorlat szerint gyengítő alkatelemek beiktatásával helyesbíthetők. így például közvetlenül a (72) átvivő készülék előtt levő pontban a (84) rö- 85 vid átvivő szakasz végén gyengítő alkatelemek iktathatok be, amelyek az erősítő készülékhez jutó jelzéseket a szabványos bevezetési nagyságrendre csökkentik. A (88) hosszú átvivő szakaszban nagyobb tel- 90 jesítményű szabványos (74) átvivő készülékre van szükség. Mindkét esetben kapcsolatban minden egyes átvivő készülékkel és gyengítő alkatelemmel vagy enélkül a teljesítmény önműködő szabályozása szük- 95 séges, hogy mindenik átvivő készüléknél a bevezetési energia nagyságrendjét a kellő értéken tarthassuk. Gyengítő alkatelemek alkalmazása, amint ez eddig csupasz huzalokból álló vonalvezetékek esetén szokásos 100 volt, bizonyos tekintetben energiaveszteséget jelent, másrészt úgy tekinthető, hogy a vonalvezeték átviteli képessége a szükségesnél nagyobb, mert a vonalvezetékben nagyobb gyengítés volna megengedhető. 105 A találmány értelmében a koncentrikus vezetők méreteinek viszonyát változtatjuk az átvivő szakaszok között levő eltérések kiegyenlítése végett. A 6. egyenletből kitűnik, hogy a külső vezető belső átmérőjé- 110 nek a középső vezető külső átmérőjéhez való adott viszonya mellett a koaxiális vezetőjű vonalvezeték gyengítése a külső vezeték méretével egyenes arányban változik. Bármely két adott pont között, ame- 115 lyek között előre meghatározott gyengítés