109206. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet daratisztítógépek szitatisztító keféihez

Megjelent 1934. évi április lió 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109206. SZÁM. — X/i. OSZTÁLY. Hajtószerkezet daratisztitógépek szitatisztitó keféihez. Feleki Tivadar és Fia malom gépgyár Budapest. A bejelentés napja 1933. évi március hó 2-ika. Ismeretes, hogy a daratisztítógépek szitáin, illetve e szitákat borító dararétegen levegőt szívaltnak keresztül azért, hogy a dararétegen áthatoló légáram a könnyebb 5 korpát magával ragadja és így a darát a korpától megtisztítsa. Természetesen a levegő a szitán át alulról felfelé mozog. Világos, hogy a levegő a darát csakis akkor tisztíthatja hatályosan és gazdaságosan, 10 ha a levegő az egész szitafelületen egyenletesen hatolhat át. Tapasztalat szerint azonban a szitán végighaladó dararészecskék a szitanyílásokban részben fennakadnak, a szitanyílásokat fokozatosan eltor-15 laszo] ják, a tisztítólevegő átáramlását részben vagy egészben megakadályozzák és ekként a tisztítómunkát meglassítják, tökéletlenmé teszik és a tisztítás költségeit fokozzák. 20 A szitanyílások ezen részbeni eldugulásának (a szita elfulladásának) megakadályozására már eddig is keféket alkalmaztak, melyeknek az volt a rendeltetésük, hogy a szitafelületet a légáramlás számára 25 tisztán tartsák. Egyik ilyen megoldás az ú. n. láncos kefe, mely lényegében végtelen lánchoz erősített egy vagy több mozgókeféből állott, melyek a tisztítandó szitafelületet 30 alsó oldalán végigkefélték. E lánckerekek körül futó végtelen láncot a daratisztítógép hajtótengelyéről hajtották, melynek másodpercenkénti fordulatszáma kb. 500, míg a kefehajtó lánckerék fordulatszáma 35 csak kb. 60. E nagy fordulatszámkülönbsógek áthidalására aránylag költséges, sok helyet igénylő és sok súrlódási munkát emésztő áttételek voltak szükségesek. E hátrány kiküszöbölésére megkísérel-40 ték ugyan az ú. n. vándorkefék alkalmazását, melyek a szitafelületen nyugodtak és amelyeket a szita rázómozgása révén a szitafelület hajtott, annak folytán, hogy a súrlódás a szitafelület és kefe között egyik irányban kisebb volt, mint a másik irány- 45 ban, miért is a szita rázómozgásának hatására a vándorkefe folytonosan előrehaladt, illetve a szitafelületen önmagában visszatérő mozgásit végzett. E megoldásnak azonban szintén sok hátránya volt, 50 elsősorban a kefe és szitafelület erősen koptak, továbbá a kefe a szitafelületnek csak egy részét tisztította, végül a szerkezet nem volt teljesen megbízható éis annak működését kívülről nem ellenőrizhettük, 55 úgy hogy soha sem voltunk biztosak abban, hogy a tisztítóberendezés üzembiztosan dolgozik-e vagy sem. Mind-e hátrányokat a találmány szerinti hajtóberendezés azzal szünteti meg, hogy 60 a tisztítókeféit kényszermozgásuain hajtja, függetleníti a nagyfordulatsziáimú hajtótengelytől, a tisztítókefe hajtására azon relatívmozgást használván fel, mely a helytálló váz és a rázómozgást végző szita 65 között van és mely mozgásit legelőnyösebben kilincsművel alakítja át oly lassú forgó mozgássá, mely a tisztítókefének közvetlen hajtására alkalmas. A rajzon a találmánynak egyik példa- 70 képpeni kiviteli alakját láthatjuk, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, sokféleképpen el is térhetünk: Az 1. ábra a daratisztítógépre szerelt tisztítókefe-hajtószerkezetnek távlati képe. A 75 2. ábra pedig a gépnek és hajtószerkezetnek függélyes metszete. A daratisztítógép és szitatisztitó berendezésének ismert részei a következők: A helytálló (d) váz, a rázómozgást 80