109187. lajstromszámú szabadalom • Cipőbetét

Meg-jelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109187. SZÁM. — I/b. OSZTÁLY. Cipőbetét. Frei & Kasser A. G. cég Zürich (Svájc). A bejelentés napja 1933. evi január hó 28-ika. Az eddig sorozatosan előállított cipő­betéteknél nem vették tekintetbe a lábnak három alátámasztott rendes felfekvési pont­ját; a lábnak magának kellett hosszabb 5 viseléssel ágyazását létesíteni. Ismeretes azonban az, hogy a természet fellépésre csak a sarokcsontot és különösen még az első és ötödik lábcsontközépfejet szánta. A három felfekvési pontnak ennélfogva 10 mélyen kell feküdni és képeseknek kell lenniök arra, hogy a betét három mélyedé­sébe ágyazódjanak. A találmány célja az ismert betétek mindeme hátrányainak kiküszöbölése és a 15 láb számára oly betét létesítése, mely azt már eleve helyesen ágyazza és az egész­ségesebb helyzetet és a járásnál a biztos tartást már előre biztosítja. Ezt az ágya­zást azzal érjük el, hogy a kérdéses három 20 támasztópontot úgy tesszük szabaddá, hogy a cipőbetétnek alattuk fekvő részeit véko­nyan hagyjuk, még pedig úgy, hogy azo­kon a helyeken bélést nem alkalmazunk. Azonkívül azonban a betétnek ezt a három 25 helyét a talpon bekalapálással még meg­felelően kimélyítjük. A betétnek ez a különös kiképzése azzal jár, hogy azzal, hogy az első és ötödik lábközépfejcsontot mélyre helyezzük, a 30 szükséges lábközépalátámasztás még ke­vésbé erős kivitelnél is nagyobb hatású; éppen a lábközéprésznek a cipőben való terhes felvitele ezáltal minimumra csök­ken és a nagy- és kisujjbütyök magasságá-85 ban az aranyira féltett nyomási helyeket, a cipőfelsőbőrön való felesleges súrlódá­sokat és csatos cipőknél az előlapnak a láb húsába való bevágását elkerüljük. A cipőnek a láb számára rendelkezésre álló helyét tehát csupán kevéssé befolyásoljuk 40 hátrányosan. A támasztótestzsebeket nem kell közvet­lenül a talpon elrendezni, hogy a láb szá­mára több helyet kapjunk. A bélés külö­nös kialakításával és annak a talpon oly 45 módon való elrendezésével, hogy a fent­említett három pontot kihagyjuk, pl. a sa­rokbélésen belül és kívül két lebeny ke­letkezik. Ezt a két lebenyt magában alkal­mazhatjuk, anélkül, hogy bárminemű más 50 támasztótestre szükség volna, szupinációs vagy pronációs kiigazításokra, annyiban, hogy az első esetben a külső saroklebenyt és utóbbi esetben a belső saroklebenyt elhagyjuk, illetve levágjuk. Mivel a bélés- 55 nek a vastagsága 1—1.72 mm. szupinációs vagy pronációs hatást kapunk, azonban munkát, időt és pénzt takarítunk meg az­zal, hogy a külön támasztótesteknek alkal­mazása ily módon feleslegessé vált. A leg- 60 lényegesebb azonban az, hogy a leírt egy­szerű módon a betét a sarkon is csak rendkívül kevés helyet igényel, mivel elő­ször is a sarok a béléskihagyás és a felső­bőr kikalapálása folytán már elég mélyen 65 fekszik és másodszor külön szupinációs vagy pronációs ékek elkerülésével nem túl­ságosan súlyos esetekben a sároknak szük­ségtelen magas ágyazása nem lép fel és ezzel anaiak a cipőből való kibújása, illetve 70 a cipőnek laza ülése kizártnak látszik. Nyilvánvaló, hogy annak következtében, hogy á jelen esetben a láb rendes fellé­pési helyeire különös tekintettel vagyunk, ami a betét különös megmunkálásával jár, 75 a betét maga a cipő aljához sokkal jobban alkalmazkodik és sokkal kevésbé tűnik ide­gen testnek a viselés első napjától fogva.

Next

/
Thumbnails
Contents