109182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidbevonatok tulajdonságainak és jellegzetességeinek megváltoztatására vagy módosítására

aluminium hasznosságát és alkalmazhatósági körét. A találmány azon a megfigyelésen alapszik, hogy oxidbevonatú aluminiumot bi-5 zonyos sók forró vagy forrásban levő oldataiban kezelve, a bevonat tulajdonságai lényegesen megváltoznak és új, előnyös tulajdonságok bontakoznak ki. A találmány keretébe eső oldatok gyenge bá-10 ziisú fémek sóját tartalmazzák, mely az oldatban kidrolizálódni képes és az oxidbevonat fémjével lényegileg oldhatatlan vegyületet létesít. Az oldat hidrogéniónkoncentrációjának olyannak kell lennie, 15 hogy a forró vagy forrásban levő oldatban végbemenő hidrolízis előmozdítsa a fémvegyület kicsapódását, amit rendszerint az oldat zavarodásáról lehet felismerni. A (megfelelő hidrogéniónkoncentráció 20 mellett) ilyen oldatokat adó sók közül megemlítjük a következőket: fémes acetátok, pl. nikkel-, kobalt-, kadmium-, cink-, bárium-, réz-, aluminium-, cinkvagy ólomacetátok, valamint fémes szul-25 fátok, oxalátok, kloridok, nitrátok, citrátok, tartrátok és fluoridok. Ezeken kívül még más, hasonló kémiai viselkedésű sók is eredményezik a kívánt hatásokat. Jóllehet, a találmány ilyen oldatok 30 használatára általánosságban terjed ki, az eljárás különleges és célszerű gyakorlati megvalósítása esetén bizonyos sókat előnyben részesítünk a többi fölött. így pl. a kellő hidrogéniónkoncentráció be-35 tartásának nehézségei miatt az eljárás kereskedelmi célú alkalmazásakor gyenge savak és gyenge fémes lúgok sói előnyösek, feltéve, hogy ezek a fentebb megadott sóesoport tulajdonságait tüntetik fel, 40 vagyis különösen azt a tulajdonságot, hogy a sók forró vagy forrásban lévő oldatokban hidrolízisen mennek keresztül és az oxidbevonatban ekként csapadékot alkotnak. Hasonlóképpen a találmány gyakorlati kivitelének egyes eseteiben gyakran felette kívánatos, hogy a sóoldat a bevonatot ne színezze és (vagy) a bevonatban, ne hagyjon hátra mérgező (toxikus) részeket. Számos szempontból 50 az is kívánatos, hogy a sóoldat ne támadja meg vagy oldja fel lényegesen az oxidbevon,atot vagy az aluminiumot. A sóoldat ilyen különleges tulajdonságai azonban csak bizonyos esetekben kívána-55 tosak, amellett, hogy a megadott sóoldatok nagy csoportja már magában véve hasznos. A találmány szerint az oldatok készíté-. sére a fent körülírt csoportba tartozó valamelyik sót vízben oldjuk, majd sziik- 60 ség esetén a hidrogéniónkoncentrációt beállítjuk arra az értékre, melynél a hidrolízis forró vagy forrásban levő, vagyis 40 C° fölé hevített oldatokban elősegíti a kicsapódást az oxidbevonatban. Ilyen 65 körülmények közt a hidrolízis olyan lehet, hogy az oldatban kolloidális méretű szuszpenzió képződik és csapadékot nem lehet észrevenni. Ha azonban hevítéskor csapadék jelenik meg, a hidrogéniónkon- 70 centrációt úgy állítjuk be, hogy a, fémes lúg tekintélyes része ne csapódjék ki pelyhek alakjában és ne üllepedjék le az oldatból. Kívánatos, hogy olyan oldatokban, melyekben hidrolíziskor kicsapódás 75 észlelhető, a hidrolízis ne lépje túl nagymértékben azt a mértéket, melynél zavarosodás áll be. „Zavaros oldat"-on a leírásban, és az igénypontokban nem csak kifejezetten zavaros, hanem opálos vagy 80 felhős oldatot is értünk. Az előnyös oldatokat használva, a zavarosodást rendszerint megfigyelhetjük. A kellő hidrogéniónkoncentrációt egyszerű kísérlettel könnyen meghatározhatjuk, de előnyös 85 és rendszerint ajánlatos is olyan hidrogéniónkoncentrációt alkalmazni, melynek értéke 25 C°-on kb. 4.5 és kb. 7.5 pH között van. Ha az oldat pH-értékei lényegesebben eltérnek ettől a körzettől, akkor az 90 oldat kellő állapotát rendszerint nem érjük el és ezenfelül az oldat az oxidbevonatú aluminiumot megtámadja. Mindamellett valamennyi oldatnál a kellő hidrogéniónkoncentrációt könnyen és egy- 95 szerűen meghatározhatjuk kísérlettel, és pedig úgy, hogy pl. több oxidbevonatú aluminium,darabot különböző hidrogéniónkoncentrációjú oldatokba merítünk és az így elért hatásokat megfigyeljük. 10( Ha a só gyenge fémes lúgból és, erős savból ered, az, oldathoz célszerűen valamely puffer,anyagot, pl. bórsavat, borátokat, acetátokat, vagy egyéb jól ismert puffereket adunk, hogy az alkalmas hid- 101 rogéniónkoncentrációt könnyen megvalósítsuk és fenntarthassuk, minthogy a pufferanyag a beállítás érzékenységét csökkenti. Hasonlóképpen gyenge lúg és gyenge sav használatakor is előnyös ll( pufferanyagot alkalmazni a kívánt és meghatározott hidrogéniónkoncentráció fenntartására. így pl. kitűnő eredményt értünk el, amikor nikkel- va,gy kobaltacetát-oldatokhoz bórsavat adtunk. 11; A sóoldat a fent körülírt sóesoport sóiból nagyobb vagy kisebb mennyiséget