109166. lajstromszámú szabadalom • Rádió-jelzőberendezés

— 6 — A terhelés ellenállását ez erősítőnél úgy számítjuk, mint az „A" osztályú erősítő­nél és ennek nagysága: E ,„ = Rp , a terhelés ellenállása 6. Ipm 5 A kívánt terhelési görbének a meg­engedhető torzítási határon belül fekvő pontjánál fellépő legnagyobb anódaára­mot használjuk fel a „B" osztályú hang­frekvencia-erősítő gyanánt működő két 10 cső kilépő-teljesítményének kiszámítá­sára. A legnagyobb anódaáram ez értékét ós a megfelelő terhelő-ellenállást hasz­náljuk a (4) egyenletben, hogy a „B" osz­tályú hangerősítő gyanánt működő két 15 cső kilépő teljesítményét megkapjuk. A felvett anóda-teljesítményt az (1) egyen­lettel és az anódaáramkör hatásfokát az (5) egyenlettel számítjuk ki. Az erősítő belépő-ellenállása határozat-20 lan, épen úgy, mint a pozitív rácsú „A" osztályfi erősítőnél, azonban a legkisebb értéket a 2. ábra szerinti (40) rácsáram­görbéből megkaphatjuk; a jelen példánál ez, a legnagyobb pozitív jelfeszültség-25 változásnak megfelelő (41) pont. Ez fel­használható a sorbakapcsolt, meghatáro­zott torzítási foknál megengedhető belépő­eillenállás meghatározására. A legkisebb belépő-ellenállást a legnagyobb rácsáram­.80 ból és ez áramhoz szükséges feszültség­változásból számítjuk ki. Mindazonáltal a rácsáramgörbe emelkedését is figyelembe kell venni, mert, ha ez ellenállás, amelyet a görbe emelkedése jelképez, a tényleges 35 sorbakapcsolt rácsellenálláshoz képest kicsi, akkor szám baj övő torzítás lép feL Ez különösen akkor igaz, ha az alkalma­zott előfeszültség erősen negatív, amint jeleztük. 40 A 3. ábra szerinti diagrammnál az ordi­náta-tengelvre az anódaáram (Ip ) váltó­áramú komponensét, a. váltóáramú (E,,) inódafeszültséget és a kilépő-csövek rá­csaira vezetett váltakozó (Eg ) jelfeszült-4.5 séget, az abszcisszatengelyre pedig az időt vittük fel. A fenti értékek változásait a, (44, 45) és (46) görbék mutatják. A (45) görbe az anódafesziiltségeket a (47) vonal­lal jelzett normális anódafeszültség-50 hez viszonyítva mutatja, míg a katóda­fes-zültséget vagy a 0-tengelyt a (48) víz­szintes jelzi. A normális negatív rács­fesziiltségot a (48) katódavonalhoz viszo­nyítva a (4:1) vízszintes jelzi, amelynek. 55 mint tengelynek mentén a (46) görbét vit­tük fel. Az anódaáram (Ip ) váltóáramú komponensének félhullámát az (50) víz­szinteshez viszonyítva ábrázoltuk, amely utóbbi a 2. ábra (29) görbéjének (34) pont­jánál jelzett normális anódaáramnak i'e- 60 lel meg. E görbék az anódaáram váltóáramú komponensei, az anódafeszültség és a rács­feszültség különböző pillanatnyi értékei között fennálló összefüggést mutatják. hö A 2. és 3. ábra szerinti görbék által megadott működési karakterisztikákból mármost az 1. ábra szerinti erősítők szer­kesztésénél a következőket állapíthatjuk meg: 70 1. A legnagyobb (Ip ,„) anódáramot a leg­nagyobb (Eg m ) pozitív rácsfeszültséget vagy jelfeszültséget, amely ez anódaáram eléré­sére szükséges, és a legkisebb pillanatnyi (E^m) anódafesziiltség'et, amely ez anóda- 75 áram létrehozásához szükséges. A rács­áramot és a rácsfeszültséget e feltételek figyelembevételével becsüljük meg. Bizo­nyos esetekben a minimális anódafeszült­ségre vonatkozó fenti feltétel azonos azzal 80 a feltétellel, amelynél a tértöltés és az emisszió határértékei gyakorlatilag egyenlők. 2. A fenti adatokkal, amelyeket átlagos csövek karakterisztikáinak szokásos ada- 85 taiból állapíthatunk meg, a rács és a ka­tóda közötti legkisebb (Rg ) belépő-impe­danciát a legnagyobb pozitív rácsfeszült­ség értékénél meghatározhatjuk. Igv a legnagyobb rácsfeszültséget is megálla- !«) píthatjuk. 3. Ha a belépő-áramkör feszültség- ós á.ramkövetelményeit ismerjük, a következő lépés az, hogy a belépő-áramkörben a kí­vánt rácsáram szolgáltatását lehetővé 95 tegyük, anélkül, hogy a belépő-feszültség­hullámot számbajövően befolyásolnék, még akkor is, ha bizonyos időpontokban a rácsáram a kilépő-fokozatban 0-értékíí vagy a belépő-ellenállás igen nagy. 10c Példaképen előnyös érték gyanánt azt találtuk, hogy a megengedhető belépő­feszültség szabályozása kb. 10%-os lehet, amiből következik, hogy mindegyik ki­lépő-fokozat rácsával sorosan kapcsolt 105 tényleges ellenállás a legkisebb rács és katóda közötti ellenállásnak kb. '/m-e, a jelhullámnak megfelelő legnagyobb pozi­tív rácsfeszültség esetén. 4. Ha a ráccsal sorbakapcsolt ellenállás hq megengedett értékét és a szükséges feszült­séget ismerjük, akkor a (18) transzformá­tort szerkesztjük meg, és pedig e célra alkalmas áttétellel, hogy a bevezető-foko­zatban olyan csőnek alkalmazása váljék 115 lehetővé, amely a cső ismert impedan-

Next

/
Thumbnails
Contents