109166. lajstromszámú szabadalom • Rádió-jelzőberendezés
_ 4 — A (10) kilépő-fokozat (D) kilépő-áramkör© a (16) és (17) csövek kiegyenlített (25) anódaáramkörét, a (26) kivezetőkapcsokkal jelzett terhelést és a (19) ki-5 lépő csatoló-transzformátort foglalja magában, amely utóbbi a (25) áramkör és a terhelés közé, mint az impedanciát tartalmazó átalakítóelem van behelyezve. A (16) és (17) csövek anódafesziiltségét. 10 a push-pull erősítőknél szokásos módon, a kilépő transzformátor (27) primértekercsének középső (28) megcsapolásán és a (25) anódaáramkörön át vezetjük be. A katódák és a (28) megcsapolás közé kapcsol-15 ható, az anódafesziiltséget szolgáltató áramforrásnak jó szabályozásúnak kell lennie, minthogy a (16) és (17) csövek üzem közben a bevezetett jelfeszültségek változásainak megfelelően változó anóda-20 áramot vesznek fel. A találmány értelmében kell, hogy az erősítő- vagy kilépő-fokozat rácsáramköre. amely az egész belépőáramkörtől megkülönböztetendő, magában véve kis 25 ellenállású és az egész belépőáramkör kis impedanciájú legyen, úgy hogy a csövek teljesítmény- vagy áramkövetelményei a rácsáramkör útján a bevezető-fokozatba táplált jelhullámalakjának számbajövő 30 torzítása nélkül teljesíthetők; továbbá az anódaáramkőrre vagv az anódaáramkör impedanciájára vonatkoztatott terhelést a kilépő-csövek belső impedanciájához viszonyítva alacsonyan kell tartani, hogy 85 a csöveket az emisszió vagy a tértöltés határáig terhelhessük, anélkül, hogy az anódaáramkörben torzítás lépne fel. A kilépő teljesítményt az anódaelporlás, íiz anódához vezethető legnagyobb egyen-40 áram vagy a torzítási határokon belül megengedhető legnagyobb rácselőfeszültségváltozás határolja. A rácsfeszültség változása a torzításra való tekintettel a kilépő teljesítményt azért határolja, mert Ab a rácsfeszültség pozitív irányban változik, mindaddig, amíg az a legkisebb pillanatnyi anódafeszültséget megközelíti. Iía a két feszültség egymáshoz közeledik, akkor a rács-egyenáram a rácsfeszültség 50 növekedtével igen gyorsan növekszik. Meghatározott gerjesztésnél az anódaáram változása az anódaáramkörben lévő terhelő ellenállástól függ. A terhelő ellenállás viszont igen nagy befolyással van a 55 csőveszteségre, a legnagyobb kilépő teljesítményre és a rács gerjesztéséhez szükséges energiára, amint a későbbiekből látni fogjuk. A 2. ábrán (29) és (30) az 1. ábra szerinti (16) és (17) csövek anódaáram-változásai- 60 nak a rácsfeszültség-változásokra vonatkoztatott görbéi. A diagramm (31) abszcissza- vagy 0-anódaáram-tengelyére a rácsfeszültség változásait, a (32) ordináta-tengelyére pedig az anódaáram és a 65 rácsaram változásait vittük fel. A (29) görbét úgy kapjuk, hogy egy bizonyos csőnél, mint pl. az 1. ábra (25) anódaáram -körébe kapcsolt (16) csőnél az alkalmazott rácsfeszültséget változtatjuk és a meg- 70 felelő anódaáramot leolvassuk. Az anódaáramgörbéket olyan terhelés alatt vettük fel, amely úgy fogható lel, mintha a (26) kapcsokon a cső (25) anódaáramkörével sorba volna kapcsolva. 75 A (29) görbe 0-ráosfeszültségi vonalát a (33) ordináta, a „B" osztályú működés normális anódaáramát pedig (34) pont mutatja, amelyen át a normális negatív (35) előfesziiltsógi ordinátát húztuk. A negatív 80 előfeszültség olyan, hogy a (29) görbe (34) pontja a 0-anódaáramhoz, vagyis az anódaáram elnyomásához egészen közel fekszik. Az alkalmazott jelfeszültségeknek megfelelően az anódaáram a (29) 85 görbe mentén egy legmagasabb pontig, mint pl. az ábrán bemutatott (36) pontig növekedik. Az egész rácsfeszültség-változást (37) abszcissza jelzi, amely magábanfoglalja a (38) negatív és a lényegesen 90 nagyobb (39) pozitív abszcisszával jelzett területet. Ez a (16) cső rácsára jutó (A) jelfeszültségi félhullám. Megjegyzendő, hogy mindegyik cső üzeménél a csövet mélyen a pozitív területbe 95 hozzuk és a (33) ordináta által jelzett 0-rácsfesziiltség elhagyása után a rácson a (40) görbe által jelzett növekvő rácsáram folyik át, amelynek legnagyobb emelkedése a (41) pontnál van. 100 A (17) csőre vonatkozó alsó (30) görbe ugyanolyan, mint a felső (29) görbe, csak annak fordítottja és a (31) abszcisszatengelyen annyira el van tolva, hogy a (29) és (30) görbék a felső (29) görbe egye- 105 nes részén áthúzott (42) vonallal a lehető legnagyobb mértékig összeesnek. A (43) pontnál jelzett rácselőfeszültség, amelynél a (42) egyenes a (31) abszcissza-tengelyt metszi, a tulajdonképeni normális negatív 110 rácselőfeszültség, amelyet az ilyen karakterisztikájú (16) és (17) csövek használatánál alkalmazunk. Ha az elektroncsövek nem hasonlóak vagy az anódafeszültségek kissé különbőz- 115 nek a görbék által jelzett értékektől, akkor az előfeszültség addig szabályzandó, amíg
