109162. lajstromszámú szabadalom • Összetett alakminta fémből való kupakok, hüvelyek, tubusok stb. fecskendező sajtolására

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109162. SZÁM. — XVI/c. OSZTÁLY. Összetett alakminta fémből való kupakok, hüvelyek, tubusok sfb. fecskendező sajtolására. Vereinigte Deutsche Metallwerke A. G. Zweigniederlassung Suddeutsche Metallindustrie cég Nürnberg. A bejelentés napja 1933. évi április hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi április hó 30-ika. A találmány fémből való kupakok, tubusok, hüvelyek stb. fecskendező sajtolására való, összetett alakmintára vonatkozik, mely a mintafoglalatba illesz-5 tett és az alakmintát alul lezáró alsó részből és egy e fölötti betétgyűrűből áll. A betétgyűrűnek az a célja, hogy tubusoknak vagy hüvelyeknek fémből való fecskendező sajtolásakor fellépő radiális tO erőket felfogja, amivel elkerüljük az eddig használt alakmintának azon a helyen való megrepedését, ahol a többé-kevésbbé sík fenékfelület a többé-kevésbbé függélyes köpenyfelületbe megy át s amelynek men-15 téni a fémlepény a fecskendezéskor féltőiül. A betétgyűrűre belülről ható radiális erőket a gyűrű mint húzási igénybevételt fogja fel. E húzási feszültségek egy részének ellensúlyozására és ezzel a betétgyűrű 20 igénybevételi lehetőségének tetemes fokozására a találmány értelmében a betétgyűrűt nyomási előfeszültséggel látjuk el akként, hogy külső felületét kúposán képezzük ki s a formafqglalat megfelelői kú-25 pos furatába az alakminta fenékrészének közbeiktatása mellett a foglalatba becsavarható talprésszel bepréseljük. Azzal, hogy a betétgyűrűnek a fecskendezéskor fellépő erőkkel ellentétesen ható 80 előfészültségét adunk, módunkban van a gyűrű feszültségviszonyait úgy beállítani, hogy a gyűrű belső felületén ne lépjenek fel repedések, mert a betétgyűrű nyomásra előfeszített belső felülete tetemes ellenállást 85 fejt ki azon húzási feszültségekkel szemben, melyek a repedéseket idézik elő. A rajzon a találmány egy példája metszetben látható. A szerszám lényegileg az (1) fémlepényt befogadó alakmintából és a megfelelő 40 (2) sajtoló kölyüből áll. Az alakminta a (3) í'enékrészből és a külön darabot képező (4) gyűrűből áll. A (3) fenékrésZ sekély (5) mélyedésébe illeszkedik az (1) fémlepény. A (3) fenékrészt a (7) fogla- 45 lattömb (6) hengeres furata vezeti. A (7) foglalattömb gyengén kúpos (8) furatába illeszkedik a (4) gyűrű, melynek belső (9) köpenyfelülete pontosan illeszkedik az (5) mélyedés körgyűrűs (10) széléhez. A fog- 50 lalatba alulról becsavarható (11) talprészszel a (3) fenékrészt felfelé szorítjuk, ez viszont a nyomást a (4) gyűrűre viszi át, mely ennek folytán szorosan bepréselődik a kúpos (8) furatba. A (11) talprész és a 55 (7) foglalat összecsavarásával tehát a (3) és (4) alakmintarészeket a foglalatban axiális irányban rögzítjük. Minthogy azonban a (4) gyűrű nincs merev kapcsolatban a (3) fenékrésszel, rugalmassági határán be- 60 lül radiális irányban mozgási szabadsága van. Amikor a (7) és (11) részek összecsavarása folytán a (4) gyűrűt a (8) kúpos furatba beszorítjuk, a gyűrűben nyomási előfeszültséget létesítünk, mely a fecs- 65 kendezéskor fellépő radiális erők folytán a gyűrűben létesülő vonófeszültségekkel ellentétes értelemben hat. A fémlepény fecskendezésekor fellépő, a gyűrűben nyomási va.gy vonási feszültségeket előidéző radiá- 70 lis erők ennek folytán legfeljebb a (4) gyűrű kismérvű alakváltozását idézik elő,