109156. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses hangvisszaadó készülék

ban fellépő rugalmas erő a légrés függvé­nyében. Világos, hogy az (OD) vonalnak megfelelő membrán-rugalmasságnak az a törekvése, hogy a membránt, mikor ez a 5 mágnessel érintkezik, utóbbitól elhúzza. A membrán ós a mágnes érintkezési he­lyén az (OT) mágneses vonzóerőnek ki­sebbnek kell lennie ,(OD)-nél, nehogy ,a membrán ,a mágneshez tapadjon. 10 Azt az erőt, mely a membránt az egyszer már elfoglalt helyzetében megtartani igyekszik, vagyis a membrán eredő me­revségét a mágneses mezőben, a rugalmas­sági és a mágneses karakterisztikák met-15 szési pontjában vont érintők alkotta szög adja meg. Ha a két görbe aránylag nagy szög alatt metszi egymást, ami a szokásos kiviteleknél a rendes eset, akkor az eredő merevség nagy. Ezt az (E)-vel jelölt mág-20 iieskarakterisztikával érjük el. Ha a két görbe pontosan egymáshoz simul, akkor a membrán ebben az állapotban teljesen kö­zömbös (asztatikus helyzet), vagyis az bár­mely elfoglalt helyzetben megmarad. E két 25 helyzet közötti állapotra törekszünk, me­lyet a következőkben pszeudoasztatikus ál­lapotnak nevezünk, mely a találmány fő­ismérve. Egy bizonyos körzeten belül, melynek elegendő nagynak kell lennie 30 ahhoz, hogy a membrán munkakörzetét magába foglalj cl) 9, két karakterisztika oly szorosan simul egymáshoz, hogy lényegi­leg asztatikus körülmények állnak fenn. A két karakterisztika görbületi viszonyai 35 azonban a munkakörzet alatt és fölött na­gyobb körzetben olyanok, hogy a munka­feltételek lényegileg teljesen stabilok ós nem forog fenn az a veszély, hogy a mem­brán a mágneshez tapad, vagy attól tulsá-40 gosan eltávolodik. A membrán pszeudo­asztatikus állapotát legegyszerűbben ta­pintással ismerhetjük fel onnan, hogy a szokásos felépítésű hallgatók membránjá­val összehasonlítva, kisebb erő elegendő 45 ahhoz, hogy a membrán a pólussaruhoz nyomódjék, azonban a membrán nyomban visszatér nyugalmi helyzetébe. A feltünte­tett mágneses karakterisztika (G) görbé­jét (2. ábra) használhatónak tekinthetjük, 50 mert az elegendő mértékben közeledik a (C) rugalmassági görbéhez és így az (A)­val jelölt körzetben pszeaidoasztatikus ál­lapotot idéz elő. A (H) mágneskarakterisz­tika teljesen hasznavehetetlen, mert közte 55 és a (C) görbe között, legalább is a haszná­latos légréshosszakon belül, nincs meg­felelő metszési pont. A (Ql) alaprezonanciánál (1. ábra) a hangerősséget és a nyereg alakját az a kö­rülmény határozza meg, hogy miként vál- 60 tozik a (C) és (G) görbék érintőinek egy­mással alkotott hajlásszöge az (A) helyen (2. ábra). E hajlásszögnek azonban csak kis befolyása van a (Jl) fofrekyenciára, melyet a pszeudoaszlatikus állapot csak 65 csekély mértékben, általában nem többel, mint 10%-kai csökkent. Hogy olyan karakterisztikát kapjunk, melyek, miként a (G) és (C) görbék (2. ábra), szorosan egymáshoz simulnak, cél- 70 szerű a mágneskarakterisztikának minél laposabb alakot adni, melynél a mágneses erő esése a légrés növelésekor, a közönsé­ges hallgatók mágneses karakterisztikájá­val ellentétben, enyhébb. 75 A fentieket összefoglalva, mármost elektromágneses hangvisszaadókésziilékek érzékenységének növelésére a mágnes ere­jének karakterisztikáját és a membrán visszaállító erejének karakterisztikáját 80 olyan összhangba hozzuk egymással, hogy a membrán kevéssel az asztatikus vi­szonyokba való átmenet előtti (pszeudo­asztatikus) határállapotban legyen, mely­ben a, membrán helyzete a mágneses mező- 85 ben, nyugalmi (sztatikus) állapotban, még éppen stabil, de már annyira érzékeny, hogy a membrán alaprezgése megerősödik és ezzel a mebrán frekvenciakarakteriszti­kája (rezonanciagörbéje) a membrán alap- 90 frekvenciája és rezonanciafrekvenciája kö­zötti átmeneti részében lápossábbá válik s az egész frekvenciakarakterisztika majd­nem a főfrekvenciánál mutatkozó rezo­nanciamaximum magasságában halad. 95 A mellékelt rajzok a találmány szerinti hangvisszaadókészülék egyik foganatosí­tási alakját példaképpen tüntetik fel. Az 1. és 2. ábrák a találmány főelvét szem­léltető diagrammok. A 100 3. és 4. ábrák példákat szemléltetnek arra, hogy telefonvevő mágneses karakte­risztikáját hogyan hozzuk összhangba a membrán visszaállító' erejének karakte­risztikájával. Az 105 5. és 6. ábrák sík membrán egymástól különböző kétféle rezgését tüntetik fel vázlatosan. A 7. ábra a membránrezgéseket érzékel­tető mechanikai rezgő modell vázlatos 110 képe. A 8. és 9. ábrák a membrán és a mágnes viszonyának vizsgálási módszerét szem­léltetik. A 30. ábra a membrán célszerű alakítási 115 módját tünteti fel vázlatosan. A

Next

/
Thumbnails
Contents