109139. lajstromszámú szabadalom • Vevőberendezés légi járművekhez

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI jmnL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109139. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Vevőberendezés légi járművekhez. Telefunken Gesellschaft far drahtlose Telegraphie m. b. H. cég: Berlin. A bejelentés napja 1933. évi március hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi április hó 21-ike. Hogy légi járművek leszállását ködös időben is biztossá tegyék, a légi kikötő közelében adókészüléket állítanak fel, mely egyirányú leszállás esetében sugár-5 nyalábot, tetszőleges irányú leszállás esetében pedig valamennyi azimutális síkban egyenlő sugárzást bocsát a térbe. E sugárzás általában rövidhullámú, aránylag kis hatótávolságú és úgy oszlik meg a térben, 10 hogy a leszállási görbének alkalmas vonal egyes pontjain a térerősség állandó. Az 1. ábra függőleges síkban fekvő, állandó (h) térerősségű görbét mutat, melynek alsó, kihúzott vonallal jelzett része 15 leszállásra alkalmas görbületü. Ha az (O) pontban felállított adó sugárzása nyalábos, akkor a (h) leszállási görbe a nyaláb függőleges középsíkjában fekszik. Ha valamennyi azimutális síkban egyenlő a su-20 gárzás, akkor valamennyi kikötési irányban használható (h) leszállási görbék (oz) függőleges tengelyű, csésze alakú forgási felületet alkotnak. Ködös időben való leszállásnál a pilóta az említett sugárzásra 25 beállított vevőberendezést használ, amelynek indikátora a térerősségre áll be, leszállásnál tehát állandóan a leszállási görbét meghatározó (h) térerősséget kell mutatnia. 30 Ködös időben Való leszállásnál fontos, hogy a légi járművek a leszállást elősegítő adótól való távolságát kellő pontossággal meg lehessen határozni. E célból; eddig második adót alkalmaztak, amelynek 35 a sugárzása más térelosztású, mint a leszállási görbét meghatározó sugárzás, (h) leszállási görbén mozgó jármű a második sugárzás különböző térerősségeit fogja fel, úgy hogy ezekre a térerősségekre kalibrált műszer távolságmérőként használható. 40 A találmány a ködös időben való leszállást lehetővé tevő rendszert lényegesen egyszerűsíti azzal, hogy nélkülözhetővé teszi a távolságmeghatározásra szolgáló második sugárzást. A találmány abból indul ki, 45 hogy a leszállási görbét meghatározó sugárzás azonos térerősségű görbéi, illetőleg síkjai egymásközt nem párhuzamosak. Igy pl. az 1. ábrán (hl, h2, h3) állandó térerősségű görbék az (O) forrásponttól való 50 távolságuk növekedésével egymástól is távolódnak. Ha tehát a repülőgépen leszálláskor az állandóan a (h) térerősségű görbén (leszállási görbe) mozgó antennánkívül ettől meghatározott távolságban (ma- 55 gasabban vajgy mélyebben) második antennát is alkalmazunk, akkor ez a második antenna (h) leszállási görbével párhuzamos (k) görbén mozog, tehát metszi a (hl, h2, h3, hl...) állandó térerős- 60 ségű görbéket. E térerősségeket távolsági beosztással mérő műszer távolságmutatóul használható. Minthogy a (h) görbén mozgó repülőgépnek az adótól való távolsága egyszersmind a repülőgép magasságát is 65 megadja, ezért ugyanez a műszer magassági beosztással is bírhat. A két antenna hozzájuk tartozó, két különböző vevőt táplálhat. Ez azonban nem célszerű, tekintettel a két készülék nagyobb 70 tér- és költségszükségletére. Ezenkívül ilyen esetben a két vevő érzékenységének állandóságáról is gondoskodni kell. Leghelyesebb tehát az az elrendezés, melynél szükség szerint az e_gyik vagy a másik 75 leszállási antenna kapcsolható a vevőre. A 2. ábra a találmány kiviteli példája, (a) repülőgépen különböző magasságban