109045. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkészülék
Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109045. SZÁM. — VH/j. OSZTÁLY. Rádióvevőkészülék. Era Villamossági Részvénytársaság' cég1 Budapest. A bejelentés napja 1932. évi augusztus hó 6-ika. A találmány rádióvevőkészülék, különösen pedig rádióvevőkészülék nagyfrekvenciájú fokozatainak kapcsolása. Ismeretes, hogy rádióvevőkészülékben 5 két vagy több nagyfrekvenciájú fokozat alkalmazása esetén az egyes csöveket a hozzájuk tartozó rezgőkörökhöz annyira lazán kell csatolni, hogy a készülék öngerjedése ne következhessék be. E köve-10 telménynek általában úgy tesznek eleget, hogy nagy áttételű transzformátorokat alkalmaznak, aminek azonban az a hátránya, hogy a hosszú hullámok területén csövenként két-két átkapcsolóra van 15 szükség. Az autotranszformátor alkalmazáisa nem előnyös, mert bár ez esetben csövenként csak egy-egy átkapcsoló szükséges, azonban a hosszú hullámok területén nagy 20 csillapítással kell dolgozni. Ilyen transzformátor alkalmazása esetén a készülék a hosszú hullámok területén kevéssé szelektív. Azt találtuk, hogy a fenti követelmény-25 nek megfelelően a nagyfrekvenciájú fokozatok laza csatolását elérhetjük, úgy, hogy a találmány értelmében az egyik nagyfrekvenciájú cső anódáját közvetlenül a következő nagyfrekvenciájú cső rá-30 csávái igen kis, előnyösen 0.5—25 cm nagyságrendű kondenzátor útján kötjük össze. Ilyen kis összekötő kondenzátor alkalmazásával az Öngerjedés bekövetkezését megakadályozzuk. E készüléknél a 35 rövid-, valamint a hosszúhullámú tekercs célszerűen igen egyszerű kiképzésű és azoknak nincsen levezető kontaktusuk. Ha például a találmány szerinti vevőkészüléket 500 m-es hullámhosszon a rezgési határig hoztuk, akkor az 200 m-es 40' hullámhosszon sem fog magától gerjedni, ami eddigelé az ismert készülékeknél m i iid énkor bekövetkezett. Emellett a feszültséget a nagyfrekvenciájii csövek anódáihoz szokásos módon 45 nagyfrekvenciájú fojtótekercsek útján vezethetjük, azonban a találmány értelmében a készülékek további egyszerűsítését érjük el úgy, hogy a nagyfrekvenciájú fojtótekercsek helyett ohmikus ellenállá- 50-sokat alkalmazunk. Az ohmikus ellenállások mentén az anódához vezetett feszültség csökken ugyan, azonban, ha e csöveknél pl. 300 V anódafészültségét alkalmazunk, akkor — az ohmikus ellenállások 55 mentén 150 V feszültségesést feltételezve — az anódákon még mindig 150 V feszültség marad. Ez utóbbi kapcsolásnak az az előnye ,hogy a rövid hullámok területén a csillapodást növeli ós az erősítési tényezőt 60 az egész hullámterületen kiegyenlíti. A rajz 1. és 2. ábrája rádióvevőkészülék szokásos nagyfrekvenciájú fokozatát a találmány szerinti javításokkal ábrázolja. 65-A rajzon (1) erősítőcsöveket jelez, amelyeknek (2) anódáit a (3) tápvezeték a szoká'soís (4) fojtótekercsek útján táplálja. A találmány értelmében mindegyik cső (2) anódáját közvetlenül a következő 70 eső (5) rácsával az igen kis (6) kondenzátor útján kötjük össze. Mindegyik cső (5) rácsa elé hangolókör van kapcsolva, amelyn|ek részei: a (7) rövidhullámú tekercs, az evvel sorbakiapcsolt és (8) kap- 75 csolóval rövidrezárható (9) hosszúhullámú tekercs és a (10) kondenzátor, mimellett rövid hullámok vételénél a (8) kapcsolót
