109001. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőszerkezet kéziüzemű fűtőberendezésekhez

— 2 — mozgó, kézi hajtású rostélyt, pl. lánc vagy vándorrostélyt vagy hengeralakú rostélyt alkalmazunk. E mozgórostély segélyével meghatározott, kívánt időszakonként meghatá-5 rozott mennyiségű tüzelőanyagot, még pedig mindig csak az éppen szükséges vastagságú tüzelőanyagréteget juttathatjuk a töltőaknából a tüzelőaknába, ami kőris maga a tüzelőberendezésbe a kürtő révén beszí-10 vott levegő mindig elegendő, anélkül, hogy többé-kevésbé tökéletlen, megbízhatatlan légszabályozással, esetről-esetre változó, külön légmennyiségeket kellene hozzávezetni. A találmány szerinti tüzelőszerkezetnél a 15 szénmennyiséggel való szabályozás sokkal megbízhatóbb és gazdaságosabb és ehhez nem kell egyebet tennünk, mint a mozgórostély t időnként kéziforgattyú vagy kéziemelő mozgatásával továbbítanunk. A kézi-20 hajtás (különösen kályháknál vagy más, kis teljesítményű tüzelőberendezéseknél) a vándorrostély egyik dobjának vagy a herngerrostélynak tengelyére (ennek a kályhából kivezetett külső végére) szerelhető for-25 gattyúval vagy emelővel közvetlenül végezhető vagy pedig kézienergiára szerkesztett áttételt iktathatunk közbe. A találmány szerint továbbá a töltőakna és a tüzelőakna alja között, az eddigi kétaknás kályháktól 30 eltérően, csak akkora közlekedő rést alkálm ázunk, amekkora az eltüzelendő tüzelőanyagrétegnek a töltőaknából a tüzelőakna felé való továbbításához éppen szükséges. Ekként a találmány szerinti tüzelő-35 szerkezetnél a töltőakna alsó fele, az eddigi kétaknás kályhákkal ellentétben, nem tartalmaz számbavehető mennyiségű izzó tüzelőanyagot és így a töltőakna túlságos, korai felmelegedése, illetve begyullad ása 40 nem következhetik be. Ezt az előnyt a találmány szerint még azzal fokozhatjuk, hogy a töltőaknát kívül, nevezetesen a tüzelőakna, azaz a tulajdonképpeni kályha köpenyének külső oldalán, nem pedig kö-45 zös kályhaköpenyben helyezzük el. Az önmagába visszatérő pályájú mozgórostély további előnye, hogy a tüzelőaknában már kiégett tüzelőanyag hamuját és salakját előnyös módon, önműködően tá-50 volítja el, az alsó salaktérbe. Ilymódon a rostély is mindig hamutól mentes, tiszta állapotban jut vissza a töltőaknához és továbbforgatásakor a töltőaknából újabb, előre meghatározott szénadagot visz a tü-55 zelőaknába. Nagyteljesítményű, mechanikai üzemű kazánoknál ismeretesek voltak ugyan már oly motoros hajtású vándorrostélyok, amelyeknél a motor üzemzavara esetére lehetővé vált a rostélynak kéziforgattyúval való 60 továbbítása is. Ez azonban egyrészt csak elvétve, kivételesen történt, másrészt, mint jeleztük, csakis nagyobb, motoros üzemekben került alkalmazásra, míg a találmány szerinti tüzelőszerkezetet csakis olyan kis 65 teljesítményű fűtőberendezésekhez, pl. kályhákhoz alkalmazzuk, melyeknél a motoros üzem szóba sem jöhet, másrészt ezt a tüzelőszerkezetet maradandóan és kizárólag kézihajtásra rendezzük be. Egyébként 70 a szokásos vándorrostélyok oly méretűek, különösen oly nagy szerkezeti magasságúak, hogy eddigelé nem is gondoltak az ily rostélyoknak a kályháknál vagy más ily, kisteljesítményű tüzeléseknél való al- 75 kaímazására. Csak a legújabb időkben sikerült a vándorrostélyokat jelentékenyen egyszerűsíteni és kis szerkezeti magassággal kialakítani; a találmány többek között éppen azon a felismerésen alapszik, hogy a 80 vándorrostély kézi tüzeléseknél a fent jelzett többszörös előnnyel érvényesíthető és ennek a vándorrostélyok újabb keletű, jelentékeny egyszerűsítése folytán most már , szerkezeti akadálya sincsen. A rajz 85 1. és 2. ábráin a találmánynak két, vándorrostélyos, illetve hengerrostélyos megoldási példája, vázlatos, függélyes hosszmetszetben látható. Az 1. ábrán (1) a kályhaköpeny, (2) 90 pedig az ennek külső oldalához csatlakozó töltőakna, mely a (3) fedővel zárható el. Az (1) köpenynek (4) samottbélése van, mely az (5) tüzelőaknát határolja. A (2) töltőakiia és az (5) tüzelőakna alja között 95 csupán az egy-egy elégetendő szónadag továbbításához szükséges (6) közlekedő rés van meghagyva, mely kívánt esetben, pl. függélyes tolókával, szabályozható. E továbbításra az 1. ábra esetén a (7) ván- 100 dorrostélyt alkalmazzuk, melynek (fel nem tüntetett) vezetődobjai a (8), illetve (9) tengelyre vannak felszerelve. E tengelyeken (10), illetve (11) hajtókarok vannak megerősítve, melyek közös (12) hajtórúd- 10 dal vannak csuklósan összekötve. Az utóbbinak külső vége a (13) kézifogantyút hordja. A (10), illetve (11) kar kilinccsel van egyesítve, mély a (8) illetve (9) tengelyre szerelt (fel nem tüntetett) kilincskerékre hat. A (13) fogantyúnak néhányszor megismételt ide-oda mozgatásával í (7) vándorrostély időszakonként a szüksé ges mértékben iktatható tova. A (7) vándorrostély felső szakaszának két vége fölött csuklósan felszerelt, a tü-