108997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet folytatólagosan sajtolt agyagszalagok lyukasztására
Megjelent 1934. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 108997. SZAM. — XVII/C. OSZTÁLY. Eljárás és szerkezet folytatólagosan sajtolt agyagszalagok lyukasztására. Tribuszer Károly gyárigazgató Budapest. A bejelentés napja 1932. évi augusztus hó 11-ike. A találmány eljárás és szerkezet folytatólagosan szalaggá sajtolt agyagnak — mint jal. csigasajtón, hengeres, vagy más egyéb téglasajtón kitolt agyagszalagnak— 5 vagy más képlékeny anyagnak, a sajtolás folyamán, kilépési irányában való lyukasztására, főként pedig sejtszerűen soklyukúvá való áttörésére, tekintet nélkül arra, vájjon milyen szelvénye van a mindenkori 10 szalagnak, hogyan daraboljuk hosszában a szalagot és hogy az egyes darabok lyukait nyíltaknak hagyjuk-e, vagy pedig egyik, avagy mindkét végükön elzárjuk-e a lyukakat. A találmány célja, hogy a 15 lyukasztott anyag egyenletességét, valamint a kapott alakdarabok épségét biztosítsuk és hogy a lyukasztással az előforduló, sőt változó anyagsajátságokhoz igazodhassunk. Az új eljárás fő jellegzetessége, hogy 20 a szalag szegélyét, a szalag haladása közben és annak kerülete mentén, helyileg fékezzük. Ezt a szegélyfékezést célszerűen a telt szalagszelvény lyukasztó megbontását közvetlenül megelőző szelvényben, még 25 pedig a szalagnak akár külső, akár belső határvonala felől látjuk el. Ez utóbbi eset akkor fordul elő, ha a szalag szelvényét, példaképen csőfektetéshez vagy más egyéb célra szükséges, külön szegéllyel ellátott 30 nyílás töri át. A találmány evvel a szóban forgó szalagok JlÉ Éiasgtásához és illetőleg alakításához úlJHpliifit ad. A fékezés meggátolja, hogy ít anyag szegélyei, a szalagszelvény 35 belső részeihez képest felgyorsuljanak. Evvel kiegyenlítjük ama sebességkülönbséget, amely eddig a szalagszelvénynek, a lyukasztómagok tekintélyes súrlódásával fékezett belső részei és a szájnyílás mentén, Í0 ehhez képest, úgyszólván súrlódásmentesen kilépő szegélyrészei között mutatkozott és oda vezetett, hogy a szalagszelvény belseje már sajtolás közben is elvált a szegélyektől, vagy legalább is oly káros feszültségeik keletkeztek a két rész között, hogy az alak- 45 darabok ettől, szárításuk vagy égetésük közben, össze-vissza repedeztek. Az új eljárás másik jellegzetessége, hogy a szalag szegélyét, ugyancsak a szalag haladása közben, a helyi szegélyféke- 50 zést követőleg, azonban a szalagnak a szabadba kilépését megelőzőleg, korlátozott expanzió alá vetjük. Evvel ismét új lyukasztási ós illetve alakítási tényezőt vezetünk be, aminek előnye, hogy úgy a 55 szegélyrészeknek, mint a szalag belső részeinek esetleges túlkompresszióját rendezetten, vagyis olyankor egyenlíthetjük ki, amikor az anyagnak harántirányban is bekövetkező vándorlását még mindig az 60 előre megszabott harántszelvényű kényszerpálya határolja. A sajtolt anyag a lyukasztómagok között, főleg sejtszerűen soklyukú agyagtégla stb. esetében, tudvalevőleg tekintélyes helyi kompressziót szenved 65 és ha eközben túlkompresszió lép fel, akkor az anyag, a szabadba kilépése alkalmával túlságosan széjjelduzzad, vagy egyéb eltorzulásokat szenved, amitől a sejtfalak egymásközt is össze-vissza hasadoznak. Ha 70 azonban a szalagszegélyt a leírt módon expandáltatjuk, akkor az anyag képlékenysége folytán, nem csupán a szegélyek, hanem még a legbelsőbb szelvényrészek túlkompresszióját és esetleg egyéb káros túl. 75 feszültségeit is, idejekorán és hasznosan levezethetjük. A szalagszegély helyi fékezését üzemközben is szabályozhatjuk. E szabályozással nem csupán a fékezőszelvényen ke- 80
