108990. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csapágyaknak, különösen sínjárművek csapágyainak kenésére

Megjelent 1934. évi március hó 16-án. MAG TAR KIRÁLYI jBHffiL SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 108990. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Eljárás csapágyaknak, különösen sínjárművek csapágyainak kenésére. Matttiews Fraucis Eduárd mérnök Sudbury. A bejelentés napja 1932. évi október hó 7-ike. A találmány abból a tapasztalatból indul ki, hogy a jelenlegi vasúti forgalomban előforduló fokozott sebességek és csapágyterhelések rendkívüli mértékben nö-5 'vélik a csapágyak reakcióerőit, melyek különösen a sínillesztéseken, váltókon és sínkeresztezéseken való áthaladásnál, va-i lamint a teherkocsiforgalomban a teherkocsiknak fékező sarakra való ráfutásá-10 nál stb. lépnek fel. E reakcióerők a tengelycsapot ágyazó, felső tartócsészének a tengelycsapról való leemelkedését okozzák, amikorie az időszakosan fellépő vízszintes lökések előidézhetik azt, hogy a 15 tengelycsap a lökési út megtétele uitán a felső tartócsészében lévő fészkébe nem jut többé yissza, hanem a tartócsészéhez képest eltolódik. Ez esetben a felületi érintkezés helyébe élmenti érintkezés lép és 20 így rövid idő múlva a csapágy melegenfutása és esetleg a tengelycsap törése ós a vonat kisiklása következik be. Ezért már korábban megkísérelték a tengelycsapnak a kenést végző felső tartócsészében elfog-25 lalt helyzetében való megtartását és evégből a tengelycsap alatt, attól bizonyos távolságban, lökéshárítókat helyeztek el. Kitűnt azonban, hogy az efféle szerkezetek igen nagy hátrányokkal járnak. Minden 50 lökésnél lökésenergia lép fel, meily tudvalevőleg a tömegtől és a lökési sebesség négyzetétől függ. A lökési sebességek aránylag csekélyek, a rugózás nélküli tömegek ellenben rendkívül nagyok. Ekként (5 tehát a tengelycsap és a lökéshárítók közötti ütközési út meghagyása folytán oly nagy lökési energiák lépnek fel, melyeket a csapágyak jelenleg szokásos szerkezeti méreteinél nem lehet a lökéshárítói0 nak, mindenekelőtt pedig a tengelycsapnak alakváltozása nélkül a csapágytokra levezetni. A tengelycsap ú. n. ütődési lyukakat kap, amelyek nem a szó szoros értelemben vett lyukak, hanem lelapított és leverődött részek, melyek folytán a ten- 45 gelycsap a matematikailag köralakú keresztmetszet helyett sokszögű keresztmetszetet kap. Magától értetődik, hogy a tengelycsapnak ily sokszögű keresztmetszete a legnagyobb mérvű ágyazási és kenési 50 nehézségeket idézi ellő. Az ily csapágyakat a forgalomból csakhamar ki kell vonni, mivel a tengelycsapot le kell esztergályozni és utána kell csiszolni. A sínjárműveknek minden üzemen-kivül- 55 helyezése azonban a gazdaságos üzemfeltételeknek ellentmond és ezért elvetendő. E nehézségek elkerülésére már azt is megkísérelték, hogy csészealakii lökéshárítókat, a tengelycsaphoz aránylag szoros kö- 60 zelségben ágyaztak, mert úgy vélték, hogy az ütközési út csökkentésével a szóbanforgó nehézségek kiküszöbölhetők. Kitűnt azonban, hogy a tengelycsap és az ágyazóesésze közötti rövid érintkezési időszakok 65 alatt rendkívül nagy súrlódási hő fejlődik, melyek ugyancsak ágyazási és kenési nehézségeket okoznak. A találmány ama felismerésen alapszik, hogy kenqanyagfllmnek a tengeilycsap és 70 az alsó csésze közé való beiktatása az egyetlen mód arra, hogy az eddigelé tapasztalt összes nehézségeket kiküszöböljük. Ehhez képest a találmány szerint akként járunk el, hogy a tengelycsap és az 75 utóbbit kenő tartócsésze ellenesészéje között kenőanyag filmet állítunk elő. A kenőanyagfilmnek a maga igen nagy felületi feszültségénél fogva az a sajátsága, hogy még a legnagyobb lökést is, a film szétsza- 80 kadása vagy megzavarása nélkül képes az alsó- vagy ellencsészére és ennek útján