108950. lajstromszámú szabadalom • Hőkihasználó készülék takaréktűzhelyre

Megjelent 1934. évi március hó 63-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG € SZABADALMI LEIRAS 108950. SZÁM. II/ll. OSZTÁLY. Hőkihasználó készülék takaréktűzhelyekre. Lebovits Náthán órás Budapest. A bejelentés napja 1932. évi szeptember hó 15-ike. A találmány takaréktűzhelyekre való hőkihasználó készülékre vonatkozik. A ta­lálmány azon megfigyelésből indul ki, hogy a takaréktűzhelyeknél a füstgázok a taka-5 réktűzhely tűzhelylapjával és egyéb fűtő­felületeivel (sütő) nem érintkeznek kellő bensőséggel, miért is a füstgázok melegé­nek nagy része kihasználatlanul távozik. A találmány szerint ezen úgy segítünk, 10 hogy a tüzelőtérbe, ill. >a fűtőgázok útjába, a tűzhelylap síkjából kiindulólag, üreges toldatokat alkalmazunk, melyek a tűzgázok útjába esnek és azoknak melegét átvéve, e meleget a tűzhelylapnak, ill. 15 sütőnek átadják. A rajzon a találmány több példaképem, kiviteli alakját láthatjuk, melyektől a gyakorlatban, lényegüknek érintése nél­kül, sokféleképen el is térhetünk. Az 20 1. ábra a találmány egyik kiviteli alak­ját, a 2. ábra második kiviteli alakját, függé­lyes keresztmetszetben, a 3. ábra a 2. ábrának felülnézetét mu-25 tatja, a 4., 5., 6. ábrák további kiviteli alakokat, függélyes keresztmetszetben mutatnak, míg a 7. ábra a 4. ábrának, a 80 8. ábra pedig az 5. ábrának részletét, távlatilag mutatja. Aszerint, amint új tűzhbelyeket gyár­tunk vagy pedig, a találmány alapgondo­' latámak megfelelően, meglévő tűzhelye-85 ket alakítunk át, más és más gyakorlati megoldásokat alkalmazunk. Meglévő tűz­helyekre a legtermészetesebb megoldás abban van, hogy a tűzhelylapnyílásokba, a szokásos tűzhelykarikák helyett, a ta­lálmány szerinti hőkihasználó készüléket 40 alkalmazzuk. Az 1. ábra szerinti megoldásnál a (j) tűzhely 1 apnyílásra illő (c) peremet látunk, melynek a tüzelőtérbe nyúló, hengerkö­peny-alakú (b) toldata van, mely alsó (d) 45 végén nyitott. E (b) hengerköpenyt úgy alakítjuk, hogy annaik felső végét (1) fedő­lappal elzárhassuk vagy pedig, a felső fedőlap helyett, alsó (1) zárólapot (2. ábra) is alkalmazhatunk. Ha a tűzhelynyílásnál 50 nagyobb edényt alkalmazunk, akkor az (1) zárólapokra szükség nincsen és a tüzelő­térbe nyúló (b) hengerköpeny részben az­által, hogy azt a tűzgázok erősen felmele­gítik, részben pedig azáltal, hogy a tűzgá 55 zokat a főzőedény vagy fazék fenekének irányítja, jobb hőkihasználást biztosít. Ha az edény a tűzhelynyílásnál, ill. a (b) hengerköpeny belvilágánál kisebb át­mérőjű, úgy az (1) zárófedőt a (b) henger 60 köpeny felső végére alkalmazzuk és a főző­edényt a zárófedőre helyezzük (1. ábra). Előnyösebb azonban, ha a hengerköpeny belvilágának megfelelő átmérőjű (1) záró­fedőt a (b) hengerköpeny alsó végében, 65 annak visszahajló (b') peremére helyez­zük és a főzőedényt e mélyebben fekvő ü) zárófedőre (2. ábra) helyezzük. Ez esetben úgy az (1) zárófedő, mint a (b) henger­köpeny a tűzgázok útjába esnek, erősen 70 felhevülnek és melegüket az (1) fedőn nyugvó főzőedénynek adják át. E meg­oldásnak egyetlen hátránya, hogy a főző­edényt a tűzhelylapon, a megszokott mó­don, nem tologathatjuk ide-oda. E hátrá- 75 nyon a rács-alakú (e, f) betét segít, mö-

Next

/
Thumbnails
Contents