108949. lajstromszámú szabadalom • Vonó- és ütközőberendezés vasúti járművekhez

Meg-jelent 1934. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108949. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Vonó- és ütközőberendezés vasúti járművekhez. Fried. Krupp A. G. cég- Essen. A bejelentés napja 1932. évi december hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi január hó 25-ike. A találmány vasúti járművekhez való oly vonó- és ütközőberendezés, mélynél úgy a vonó- és ütközőberendezés részei és a járműalváz kőzött, mint maga a vonó- és 5 ütközőberendezés részei között is rugók vannak beiktatva. Az ismert elrendezések­nél e rugókat a kocsi hosszirányában egy­mástól elkülönítve rendezik el. Ennek az a hátránya, hogy a vonó- és ütközőberen-10 dezés szerkezeti hossza nagy, úgy hogy annak elhelyezése rövid kocsiknál nehéz­ségekbe ütközik. A találmány célja e hát­rány egyszerű módon való kiküszöbölése. A csatolt rajz 15 1—8. ábrái a találmány tárgyának nyolc különböző kiviteli példáját tengelyirányú metszetben mutatják; a 9. és 10. ábrák a 8. ábra IX—IX, illetve X—X vonala szerint vett metszeteket mu-20 tatnak; a 11—13. ábrák a 8. ábrának megfelelő metszeteket mutatnak, a részek más állá­sánál. Az 1. áhrán feltüntetett kivitelnél a be-25 rendezés két vonó- és ütközőrúdja (A)-val van jelölve. Mindegyik (A) rúd (al) tá­maszgyűrűt hord, amelynek a (B) csavar­rugó (bl) rugótányérja, e rugó hatása alatt nekitámaszkodik. Mindegyik (bl) rugó-30 tányér számára a jármű (c) hossztartói­ban lökethatárolóként működő (cl) kivá­gások vannak kiképezve, amelyekbe a (bl) tányérok benyúlnak. A (B) rugóknak a (bl) tányéroktól távolabb fekvő vége a 85 (b2) rugótányéroknak támaszkodik, ame­lyek e (B) rugók nyomása alatt, a részek­nek az 1. ábra szerinti állásában, a (C) tartók (c2) ütközőinek támaszkodnak. A (b2) tányérok ezenkívül a (C) tartók (c3) 40 kivágásaiba nyúlnak be. Mindegyik (A) rúd szabad végével egy (a2) menesztő van mereven összekötve, amelynek az (A) ru­dak tengelyével koaxiális igen erős (D) csavarrugónak a hatása alatt egy (dl) rugótányér támaszkodik. Mindegyik (a2) 45 menesztő az (A) rudak tengelyével pár­huzamos és egymással diagonailisan szem­benfekvő két (E) rúd útján a másik (A) rúdhoz tartozó (dl) tányérral van össze­kötve, mimellett mindegyik (E) rúd a má- 50. sik (dl) tányéron játékkal keresztülhatol. Az (a2) menesztők a kétrószű (F) hü­velyben vannak vezetve, amelynek (fl) ka­rimáinak a (b2) rugótányérok támaszkod­nak és amelynek (f2) karimái az (a2) 55. menesztők számára ütközőket képeznek. Az (A) rudak szabad végére tolt (G) cső a (D) rugó számára további lökéshatároló­ként szolgál. Ha mindkét (A) rúd egyidejűleg nyo- 60 másra vétetik igénybe, akkor a két (a2) menesztő és ezekkel együtt a két (dl) ru­gótányér is egymás felé mozog és a (D) rugót összenyomják. Az (E) rudak emel­lett az (a2) menesztőkben és a (dl) tá- 6& nyérokban eltolódnak úgy, hogy nem vé­tetnek igénybe, továbbá a (D) rugó is el­lenállását csak az (A) rudakra viszi át. Az (A) rudaknak e mozgásánál az (al) gyűrűk a (bl) rugótányérokat is maguk- 70 kai viszik úgy, hogy a (B) rugók össze­nyomattatnak. Minthogy emellett a rugó­elienálások egymás ellen hatnak, ennél­fogva az (A) rudak egyenlő löketénél a (B) rugók sem visznek át gyorsítólag ható 75-erőket a járműalvázra. Ha mindkét (A) rúd egyidejűleg hú­zásra vétetik igénybe, akkor mindegyik (a2) menesztő, az (É) rúdjai segítségé­vel, a másik (A) rúd (dl) rugótányérját 80

Next

/
Thumbnails
Contents