108948. lajstromszámú szabadalom • Csillapítóberendezés, különösen vasúti járművekhez
Megjelent 1934. évi március hó 63 -án . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108948. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Csillapítóberendezés, különösen vasúti járművekhez. Fried. Krupp A. G. cég- Essen. A bejelentés napja 1932. évi december hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi február hó 6-ika. Oldalütközős vasúti járműveknél a menet közben fellépő kígyózómozgásokat az egymásra felfekvő ütközőtányérok súrlódása hatásosan csillapítja. Középütközős 5 kapcsolók alkalmazásánál ez a csillapítás elmarad, hacsak az oldalütközőket meg nem hagyjuk. Az oldalütközőknek a lökőerők felvételére alkalmas kivitelben való meghagyása azonban azzal a hátránnyal 10 jár, hogy a lökőerők felvételére nemcsak a jármű középtengelyében, hanem az oldalakon is az ütközők tengelyében lökésálló tartókat kell elrendezni, miáltal a jármű nem-gazdaságosan nehéz lesz. 15 A találmány e hátrányokat azzal küszöböli ki, hogy a középütközős kapcsoló mellett külön csillapítóütközőket rendezünk el, amelyek csak csekély nyomóerőket vesznek fel és kígyózómozgások csillapítására 20 kii1 önösen alkalmasak. Oly célból, hogy a csillapítóütköző által felveendő nyomóerőket alacsony határok között tartsuk, az ütközők rugózása úgy van elrendezve, hogy a nyomóerő az ütkö-25 zőknek a normális kocsitávolságnak megfelelő hosszra való összenyomásánál olyan nagyságúra növekedjék meg, amilyen a kígyózómozgások hatásos csillapításához szükséges, hogy azonban a nyomóerő az 30 ütközők további összenyomásánál megközelítőleg állandó maradjon. Ismeretes, hogy a kígyózómozgások csillapítása akkor a leghatásosabb, ha a csillapítóerő vagy a csillapítóerők eredője leg-35 alább megközelítőleg a jármű súlypontján megy át. A normális lökőütközők helyzete a lökés felvételére elrendezett alváztartók helyzetével van megadva. Ezek különösen személykocsiknál a jármű súlypontja alatt 40 vannak. Mihelyt azonban az ütközők csupán csillapítóütközők gyanánt a fentebb leírt rugóelrendezéssel vannak kiképezve, azok az alváztartók fölött a jármű súlypontjának a magasságában vagy legalább is a súlypont közelében rendezhetők el, 45 minthogy a csekély nyomóerők, amelyek a csillapítóütközőre hatnak, az alváztartókhoz képest való központos helyzetet már nem tesznek szükségessé. A csillapító hatást még azáltal javíthat- 50 juk, hogy az ütközőtányérokat homorúan, illetve domborúra képezzük ki úgy, hogy a domború tányérok a homorú tányérokba benyúlnak. Mihelyt aztán az ütközők oldalmozgása kikényszerítendő, az ütközőknek 55 a görbületnek megfelelő mértékben kell összenyomódniok, ami az oldalmozgással szembeni ellenállást nagyobbítja. A rajz 1., 3. és 4. ábrái ilyen csillapítóütközőknek egy példaképem foganatosítási 60 alakját mutatják; az 1. ábra két csillapítóütköző oldalnézete, illetve metszete megoldott helyzetben; a 2. ábra egy erődiagramm; a 3. ábra két csillapítóütköző metszete, úgy 65 összeszorítva, amint az a járművek egymástól való normális távolságának megfelel; a 4. ábra a két csillapítóütköző metszete, egészen összeszorított helyzetben; az 70 5. ábra egy másik erődiagramm. A jármű (A) fejtartójához erősített (B) tokon a (C) ütközőszár á kocsi hosszirányában elcsúsztathatóan van ágyazva. A (c1 ) ütközőtányér belső oldalán forgathatóan 75 ágyazott (D) rúd a másik végén az (E) rúddal van csuklósan összekötve. A (D) és (E) rudak (e1 ) csuklópontjában az (F) görgő van ágyazva, amely a (B) tok (b1 ) vezetékpályáján van vezetve. Az (E) rúd a vele 80
