108922. lajstromszámú szabadalom • Önborotvapenge-fenőkészülék
Megjelent 1934. évi március hó 63 -án . MAGYAR KIRÁLYI ^^^ ^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108922. SZÁM. — in/b. OSZTÁLY. Önborotvapenge-fenőkészülék. Herczenik József vasöntő Dunapataj. A bejelentés napja 1933. évi április hó 5-ike. A találmány önborotvapenge-fenőkészülék, melynek SLZ Sí lényege, hogy fenő-és élesítőfelülete üveg. Az üveg sík lap vagy forgó korong- Vagy henger alakban 5 képezhető ki. Az üveghengernek vagy a külső vagy a belső palástja lehet a fenő-és élesítőfelület. Az üveghenger az önborotvapengélxez viszonyítva forgatható vagy sík lapon gördíthető. Amennyiben 10 az üveghenger belső palástját használjuk fel önborotvapengék fenésére és élesítésére, ügy az üveghenger belsejében, köz hagyásával, az önbor otvapengóket tartó magtest forgatható és egyidejűleg ten-15 gelyirányban előre-hátra csúsztatható. A magtestein az önborotvapiengék olymódon rögzítettek, hogy azok élei az üveghenger alkotóival pánhuzamosak. A mellékelt rajz a találmány három 20 példaképen vett megoldási alakját üveghenger belső palásitján való fenéssel és élesítéssel kapcsolatban mutatja. Az 1. ábra az első megoldási alaknak a 2. ábra (A—B) vonala mentén vett kereszt-25 metszete. A 2. ábra az 1. ábrához tartozó fölülnézet és az üveghenger vízszintes metszete. A 3. ábra a második megoldási alaknak a 4. ábra (C—D) vonala mentéin vett ke-30 resztmetszete. A 4. ábra a 3. ábrához tartozó vízszintes metszet és résziben fölüílmézet. Az 5. ábra a harmadik megoldási alak nagyobb léptékű keresztmetszete. 35 Az 1—2. ábrákat ismertetve, az üveghenger (1), az (1) üveghenger belsejében forgathatóan és tengelyirányban kihúzbatóan ágyazott, a pengéket hordozó magtesit (2). A (2) magtest célszerűen henger -40 alakú és (2a, 2b) bondagyűirűi vannak, amelyeknek átmérője az (1) henger belviilágával egyenlő, úgyhogy ezek a (2a. 2b) bordagyűrűk a (2) magi estnek az (1) üveghengerben való ágyazását biztosítják. A (2a, 2b) bordagyűrűk azonban el is 45 maradhatnak és helyettük, az alábbiakban ismertetett módon, a (2) ni ag test ágyazását és vezetését az önborotviapengék élei biztosítják. A (2) magtest (2c) homloklapja tárcsaalakú, melynek átmé- 50 rője célszerűen az (1) üveghenger belső átmérőjénél nagyobb ós a (2) magtestnek az (1) üveghengerbe való betolási határhelyzetét biztosítja. A (2ic) homloklaphoz az azzal egy darabból való, lapos (2d) fo 55 gantyú csatlakozik, amellyel a (2) magtestet az (1) üveghengerhez viszonyítva ide-oda forgathatjuk és ki-be csúsztathatjuk. A tárcsaalakú (2c) homloklap el is maradhat és helyette a (2d) fogantyú szé- go lessége növelhető olymódon, hogy annak szabad végei az (1) üveghenger homlokfalába ütköznek és a (2) magtest betolásáinak határhelyzetét megszabják. A (2) maigtestnek a (2a, 2b) gyűrűalakú bordák 65 közötti kisebb átmérőjű hengeres (2e) része az (1) üveghenger belső falával nem érintkezik. A (2) magtiestben, a mag-test forgástengelyére merőleges furatokban, a (3, 4) mágnesek lehetnek rögzítve. A (3, 70 4) mágnesek szabad végeiből a (3a, 3b), illetve (4a, 4b) hengeres csapok emelkednek ki, amelyekre az (5) önborotvapenge ráhelyezhető. A (3a, 3b), illetve (4a, 4b) csapok átmérője célszerűen kisebb, mint 75 a (3, 4) mágneseik átmérője, úgyhogy a mágnesek vonzotta (5) önborotvapeoige a mágneseknek a csapokat körülvevő szabad felületén felifekszik. A (2) magtesten, illetve annaik (2e) vékonyabb hengeres 80
