108917. lajstromszámú szabadalom • Szalagsajtoló eljárás
Megjelent 1934. évi március hó 59-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 108917. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Szalagsajtoló eljárás. Dr. Singer Fritz vegyész Nürnberg. A bejelentés napja 1932. évi augusztus hó 12-ike. Az ismeretes Dick-féle szalagsajtoló öljárásnál csövek gyártásához a legutóbbi időkig hidraulikus sajtókat használtak. Minthogy az eddig ismert hidraulikus saj-5 toknál kicsi volt a sajtolási sebesség, azért ezekkel csáknem vasanyagú fémcsöveket tudtak gyártani és ezeket is csak csekély mértékben lehetett alakítani. Mechanikusan hajtott szalagsajtók alkal-10 mazásával, amelyeknél több, mint kétszeres a sajtolási sebesség, t. i. 75—120 mm/mp, a szalagsajtoló eljárás alkalmazási területe jelentékenyen bővült, úgyhogy szalagsajtón nemcsak vasat, hanem oly vasötvözeteket is 15 fel tudtak dolgozni, amelyek, mint pl. a rozsdamentes mkkeíkrómacélok, a melegen való alakítással szemben nagy ellenállást fejtenek ki. Igy pl. 75—120 mm/mp-nyi sajtoló-20 kölyűsebesség mellett 63°/o réztartalmú sárgarézből 0.8 mm-ig menő falvastagságú, lágy acélból pedig 2.5 mm falvastagságú csöveket lehetett készíteni. Ennél vékonyabb falú csöveket azonban a sajtolási 25 sebesség emelésével is csak a sajtoló szerszám erős kopása árán lehetett gyártani. Igy gazdasági szempontok szabtak gyakorlatilag túl nem léphető határt a vékonyfalú csövek gyártásának. Ha tehát nagyon 50 vékonyfalú csöveket, vagy nagyon kis keresztmetszetű tömör munkadarabokat kellett készíteni, akkor ezeket előbb a szalagsajtoló eljárással nagyobb falvastagsággal vagy nagyobb keresztmetszettel kellett ké-15 szíteni s aztán valamely ismert húzási eljárással csökkenteni a falvastagságot, illetve a keresztmetszetet. Lee és Hooker hideg sajtoló eljárásával ugyan már eddig is tudtak nagyon vékonyfalú csöveket készíteni. Ez az eljárás azonban csak olyan fémek- 40 hez alkalmas, melyek hidegen nagy mértékben nyújthatók és csak egészen rövid darabokat készíthetünk vele. Lágy vasból 2,5 mm-nél, 63°/o réztartalmú sárgarézből 0,8—1 mm-nél véko- 45 nyabb falú csövek gyártásának, a szerszámok túlnagy igénybevétele és kopása állta útját. Ismeretes, hogy az ellenállás, melyet a fémek a kényszeralakítással szemben kifejtenek, az alakváltozás sebességével 50 és az alakítás hőmérsékletével rohamosan nő. Valamely forgattyúhajtású sajtó nyomási sebességdiagrammjából is leolvasható, hogy a sajtolási nyomás a sajtolás sebességétől függ. Már pedig a normális (75— 55 120 mm-es) löketsebességű forgattyús csőisajtóknál is igen nagy a szerszámok igénybevétele, amely mm2 -emké'nt 80 kg-ig és ezen is felül terjed. A sajtolási sebesség további növelésének tehát még erő- 60 sebb igénybevételben s ennek következtében még nagyobb szerszámkopásban kellett megnyilvánulnia. Máir most azt a meglepő jelenséget figyeltem meg, hogy, ha az anyag kilépési 65 sebességét az eddig ismeretes és a szalagsajtolási eljáráshoz alkalmas mechanikai sajtóknál szokásos kilépési sebességen felül növeljük, még pedig a tulajdonképpeni kisajtolás közben, 120 mm/mp-en felöli kö- 70 zepes sajtolókölyűsebességet alkalmazva, rendkívül vékonyfalú csöveket készíthetünk anélkül, hogy a szerszámok túlnagy igénybevételt és nem gazdaságos elhasználódást szenvednének. Szakember előtt, min- 75 den további magyarázat nélkül világos, hogy az új eljárásnak nem a sajtolási sebesség a lényege, hanem ez csak eíszköz, já''
