108876. lajstromszámú szabadalom • Lőfegyver
adogató (101) karja szintén lefelé lendül és eközben a (108) rugó beszögelésébe jutva, ebben a helyzetben megmarad, míg ugyanekkor a rögzítőszerkezet (105) orra 5 felfelé lendül. A már előzően hátrahúzott zárdugattyiít ekkor ráengedjük a (75) orra, melyen a töltőhelyzetben megakad. Töltés után a (108) rugót befelé nyomjuk, mire a zároló felszabadulva, nyugalmi helyzetébe 10 tér és a zárdugattyú eredeti helyére csappan. A leírt részek a (1G5) fenéklemezre (1. ábra) vannak szerelve. A (109) tároló cső, hosszának első harmadával, a závárzattokba van becsava-15 rolva, a puskatus furatába szorosan van beágyazva és a (110) csavar segélyével (55. ábra) hosszirányban szorosan meg van húzva, A puskatus domború végével a závárzattolc homorúan kivájt alsó részébe 20 van beszorítva és helyzetéből el nem fordulhat, mert a találkozó felületek kerülékalakúak. A tárcső elfordulását a (99) csavar (1. ábra) akadályozza meg. Az 58. ábrában keresztmetszetben raj-25 zolt tároló csőben két egyenes huzag van vágva, melyekben a tároló csőbe behelyezett, az 57. ábrában külön feltüntetett sapkának íperemkiszögelései vezetődnek. A sapka, a töltények kiszorítása céljából 30 tekercsrugó hatása alatt áll. A tároló cső (112) szájrésze (1. ábra) rá van csavarolva a tároló csőre és minthogy a szájrészben nincsenek huzagok, a sapka itt fennakad és a csőből ki nem eshetik. A mindenkor 35 elől levő töltények a tároló csőből valókihúzása után a csőhöz erősített lemezrugónak már említett (102) horogja a következő töltényt visszafogja. Szabadalmi igények: 40 1. Lőfegyver visszafutó csővel és visszafutó závárzattal, jellemezve a závárzattokkal szilárdan összekötött, a csőnek (69) toldatát vezetően megfogó (64) csőkötő lemezzel, továbbá a zárdugattyút a csővel összekapcsoló és ezt a zár- 45 dugattyú visszafutásánál magával menesztő kapcsoló dúccal, melyet a viszszafutás befejezésekor lefelé billentett (a) kapcsolókar a csőből kikapcsol, amikor is a csövet visszamenesztő (43) 50 tekercsrugó a cső (69) toldata és az előagyban fekvő (48) szelence egyik homlokfala közé van fogva, míg az előagy a szelencével együtt egyrészt a csőkötő lemezhez és másrészt a závárzat- 55 tokhoz van felbonthatóan hozzáerősítve. 2. Az 1. alatt igényt lőfegyver kiviteli alakja, jellemezve a zárdugattyú viszszafutásánál mellső horogjával1 az ütő- 60 szeg (88) pecke elé jutó és így az ütőszeget a zárdugattyú előremzogásakor az ütőrugó összenyomása közben viszszatartó elsütő léccel, melynek hátsó horogja háromkarú emeltyűnek; egyik 65 (93) karjához ér, mely a ravaszi elcsattantása folytán felfelé billenve, az elsütő léc horogját az ütőszeg peckéből kikapcsolja, amikor is a háromkarú emeltyű (96) karjával kilendíthető 70 fogóléc van összekötve, melynek horogalakú vége az ütőszeg peckének pályájába emelkedve, az ütőszeget az elsütésénél mindaddig visszatartja, míg az, elsütő léc eredeti helyzetébe nem 75 tér vissza. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt lőfegyver kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szándékolatlan elsütést megakadályozó biztosítószerkezet az elsütő léccel ösz- 80 szekapcsolt, a biztosítógomb lenyomásakor felszabaduló, az elsütő léccel ekkor bizonyos darabig előrefutó és aztán oly pontban megakadó csuszkából áll, hogy az ütőszeg a gyutacsig 85 nem érhet és az> elsütő léc horogja a reá ható emeltyűkar hatásköréből kijut. 2 rajzlap melléklettel. L'.-illas nyomda, Budapest.
