108871. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkfehér gyártására
Megjelent 1934:. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 108871. SZÁM. — IV/F. OSZTÁLY. Eljárás cinkfehér előállítására. Kalmár Mihály oki. gépészmérnök Budapest. A bejelenlés napja 1932. évi junius hó 1-je. A cin'kfehér, valamint a cinkszürke néven ismeretes ásványi festékeket cinkgőzöknek elégetése útján állítják elő. Nyersanyagul a kereskedelemben előforduló kü-5 lönböző fémcinkféleségeket, úgyszintén cinktartalmú ötvözeteket, hulladékcinket stb., a cinkszürke gyártáshoz pedig első sorban cirikhamut, a cinkkohászat melléktermékeit, cinkpörköket, cinktartalmú [0 pestcsapadékokat, általában cinkoxidot tartalmazó hulladékokát használnak fel. A gyártás menete lényegileg abból áll, hogy a fémcinket, illetve cinktartalmú fémeket megömlesztik, az ömledék tovább-5 hevítésénél elszálló cinkgőzöket levegővel, esetleg füstgázokkal kevert levegővel elégetik s azután az oxidált terméket a gázáramból különböző ülepítőkamrákon átvezetve, zsákszívó berendezésekben levá>0 lasztjiák. A cinkgőzöket, valamint az oxidáló gázt (levegőt) rendszerint szívóberendezésekkel szívják egy elégetőtérbe, majd a keletkezett cinkoxidot lebegő állapotban tartalmazó 1100—1300 körüli gázáramo* >5 közbeiktatott hűtőberendezéseken át nyomják tovább a leválasztó berendezésbe. A cink, illetve cinktartalmú fémek megömlesztésére és elgőzölögtetésére többnyire kívülről hevített retortákat vagy muffolá[0 kat használnak s az ezekből kilépő cinkgőzöket az elégető térbe vezetik. Ez a munkamód egyebek mellett azért hátrányos, mert egyrészt a retorták és muffolák gazdaságosan csak nagy egységekként épí-15 tett, bonyolódott kemenceszerkezetekben rendezhetők el, másrészt kívülről történő fűtésük költséges. Szokásos továbbá a cinket nyilt felületű fürdőkben megömleszteni és elgőzölögtetni. i0 A találmány szerinti eljárás abban van, hogy a fémcinket vagy cinket tartalmazó , ötvözetet bizonyos magasságú, izzásba hozott tüzelőanyagréteg, pl. kokszréteg tetejére adagoljuk közvetlenül, úgyhogy ez itt megömlik és elgőzölög. A keletkezett cink- 45 gőzöket a ke rnen cegázokkal együtt elszívjuk és egy elégető térben a levegő oxigénjével elégetjük. A cinkgőzök elégetésére szánt levegőt célszerűen elő is melegíthetjük pl. olykép, hogy a levegőt ugyancsak 50 a tüzelőanyagréteg fölött hagyjuk áramlani; de előmelegíthető a levegő más tetszőleges módon is. A feldolgozandó nyersanyagot akár tömbökben, akár granulálva; akár tetszőlegesen aprítva, pl. zúzott álla- 55 pótban adagoljuk az izzó tüzelőanyagrétegre. Eljárhatunk úgy is, hogy a cinket már megömlesztett állapotban rácsurgatjuk az izzó tüzelőányagrétegre. A tüzelőtér rostélya alá a levegő be 60 is fújható. Ha a légfölösleg nagy, úgy a füstgázok már maguk is tartalmaznak bizonyos mennyiségű, előmelegített oxigént. A tüzelést úgy is vezethetjük, hogy a füstgázok lényegileg szénmonoxidot és nit- 65 rogént tartalmazzanak, kevés széndioxid mellett. Az égési térbe a cinkgőzökkel együtt beáramló füstgázokban foglalt CO és C02 nincsenek zavaró hatással; a szénmonoxid 70 a levegőfölösleggel elég, a füstgázokba^ foglalt széndioxid pedig a Zn + C02 — Zn + CO ugyancsak hőtermelő reakció érteimébein szintén oxidálja a cinkgőzöket. 75 A gázáram által esetleg magával ragadott szénrészecskék az üzem kellő vezetése mellett úgy választhatók le, hogy a termék minőségét nem rontják. Kitűnt, hogy a leírt eljárás különösen 80
