108870. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a vér cukortartalmának meghatározására
Megjelent 1934:. évi március hó 16-án . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108S10. SZÁM. — Vlí/e. OSZTÁLY. Eljárás és készülék a vér cukortartalmának meghatározására. Dr. Jendrassik Loránd egyet, magántanár Pécs. A bejelentés napja 1933. évi február hó 9-ike. A vér cukortartalmának meghatározása a belgyógyászatban igen gyakori feladat és főként cukorbetegek inzulinos kezelésében nélkülözhetetlen. A használatos eljárások 5 a glukóz redukáló hatásán alapszanak s egymástól csak a redukálható anyagban, valamint a redukció mértékének megállapításában különböznek. Ahhoz, hogy egy ily eljárás a gyakorlati célnak valóban 10 megfeleljen, jelentékeny pontosságúnak kell lennie, mert legalább is 10% relatív hibán belül kell megadnia a normális vér 0.1 o/o körüli cukortartalmát; emellett egy próbához nem szabad többet igényelnie 0.1 15 köbcentiméternyi vérnél, hogy ezt egyszerű módon, az ujjhegy megszúrásával lehessen a betegtől venni és ne legyen szükség gyűjtőeres csapolásra (vénapunkcióra). A kellően pontos módszerek általában 20 térfogatos elemzéssel (titrálással) járnak s meglehetősen bonyolultak, úgy, hogy végrehajtásuk ma csak jól felszerelt biokémiai laboratóriumokban történhetik, aminőkkel azonban sem a gyakorló orvos, de általá-25 nosságban kórházi osztályok vagy klinikák sem rendelkeznek s ezért betegeiket vagy a megfelelő oldatban felfogott vért az ezzel foglalkozó belorvosi vagy biokémiai laboratóriumnak küldik át. 30 Ismeretesek azonban ma már oly eljárások is, melyek — rendszerint kolorimetriás úton — a meghatározás technikáját lényegesen egyszerűsítik. Ez eljárások pontosság tekintetében mindenesetre a titrálásosi 35 eljárások mögött maradnak s használatuk azon okból is joggal kifogásolható, hogy még egy koloriméter beszerzését is szükségessé teszik. Indokolt tehát egy oly új módszernek a gyakorlatba való bevezetése, 40 mely kismennyiségű vérrel is egyszerűen, olcsó berendezéssel s emellett kellő pontossággal dolgozik. A találmány kolorimetriás eljárás, mely azonban az ismert ilyszerű eljárásoktól abban különbözik, hogy alapját nem egy szín 45 erősségének quantitatív meghatározása, hanem qualitatíve különböző színek előállítása képezi, mely színek összehasonlítása külön koloriméter nélkül is kellő pontossággal történhetik. Emellett az eljáráshoz 50 pipettázás (a vérvételen kívül) nem is szükséges s így az különösebb laboratóriumi gyakorlat és tapasztalat nélkül bármely orvos vagv segéderő által végezhető. A találmány szerinti eljárásban a fehér- 55 jekicsapás és redukció folyamata elvben a jól bevált Hagedorn-Jensen-féle (titrálásos) eljáráséval egyezik s az eljárásnak egy példaképpeni foganatosítási módja a következő: 60 A vért cinkszulfát és lúg keverékével főzzük, mikor is a kicsapódó Zn (OH)2 a fehérjéket adszorbeálja. A keveréket szűrjük, a szürleithez kaliumferriciainidot és nátriumkarbonátot adunk és ismét főzzük, 65 mire a cukor redukáló hatása folytán ferrociánkálium keletkezik, melynek menynyisége a jelen volt cukor mennyiségétől függ. Míg azonban a Hagedorn-Jensen-féle eljárás esetén a ferrociánkálium, illetve 70 ferrociánsav mennyiségét jodometriás titrálással határozzák meg, a találmány szerint ez egy új kolometriás módszerrel válik lehetővé. A redukció befejezése után u. i. a keverékhez sav jelenlétében rodán- 75 káliumot, majd ferrikloridot: adunk. A ferri-ion a ferrociánsavval kék színt (berlini kéket) hoz létre, feltéve, hogy sok cukor volt a reakciónál jelen, s így sok ferrociánsav keletkezett. Ha azonban a cu- 80
