108847. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pamut- és műselyemáruk nemesítésére

Megjelent 1934. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI jng39| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108847. SZÁM. — XlV/e. (XIVa/1.) OSZTÁLY. Eljárás pamut- és műselyemáruk nemesítésére. Heberlein & Co. A.-G. cég Wattwil (Svájc). A bejelentés napja 1933. évi január hó 19-ike. A találmány nemesítő eljárás növényi textiliákhoz, különösen gyapotból (pamutból) és regenerált cellulózából készült műszálakhoz. Textiliákon az anyagokat a fel-5 dolgozás bármilyen tetszésszerinti állapotában értjük. Ennek megfelelően az eljárásnak laza rostoknál, fonalaknál, szöveteknél és kész termékeknél van jelentősége, bármilyen feldolgozásuak is legye-10 nek azok. Gyapotot (pamutot) tartalmazó textiliáknak az a nagy hibájuk, hogy nincs olyan hajlékonyságuk, mint a gyapjúnak vagy a természetes selyemnek, és ezért 15 használatban könnyen gyűrődnek. E jelenségek a műselyemnél még inkább fellépnek. A műselyem éppen ezen oknál fogva nem tudja a természetes selymet teljesen helyettesíteni, bár szilárdsága, mosható-20 sága és sok más tulajdonsága tekintetében a természetes selymet megközelíti, sőt még felül is múlja. Régen próbálkoznak azzal, hogy az ismert apreturaszerek felhasználásával a 25 pamutnak és a műselyemnek tulajdonságait az állati rostanyagokéhoz hasonlóvá tegyék, azonban még a leggondosabb kivitellel sem lehetett kielégítő eredményeket elérni; különösen áll ez a műselyemre, 30 mert a műselyem, ha azt merevítőszerekkel, pl. gyantákkal és hasonlókkal az eddig szokásos módszerek szerint kezelik, rugalmasságát elveszíti és merev lesz, annyira, hogy további feldolgozásra vagy 35 a későbbi használatra teljesen alkalmatlanná válik. A találmány az, hogy az említett textilanyagokat feldolgozásuk tetszésszerinti állapotában természetes vagy mesterséges gyanta és lakkfélékkel két vagy több 40 vegyértékű fémek sói, oxidjai vagy hidroxidjai jelenlétében kezeljük. E fémvegyületeket a rost legalább részben adszorbeálja és a pácoláshoz hasonlóan makacsul rögzítve tartja. E vegyületeknek min- 45 denkor az az értékes tulajdonságuk van, hogy a gyantáknak a rostba való kedvezőtlen behatolását megakadályozzák. Sok esetben azoknak jó hatását még meg is erősítik. Mindenekelőtt a hajlítási szilárd- 50 ság (hajlítási rugalmasság) sokkal nagyobb lesz. A szövetet sokkal erősebben össze lehet nyomni, anélkül, hogy gyűrődések maradnának vissza. A rost nem lesz olyan könnyen ragadós és egyúttal csepp- 55 álló („tropfenecht"), azaz azon cseppek nem hagynak nyomot. A kezelt anyag súlya az alkalmazott eljárási mód szerint nagy mértékben növekszik. A legtöbb esetben e fémvegyületekből gg már kis mennyiségek is elegendők, anélkül, hogy a jelenlétük folytán elért kedvező hatás elmaradna. Ezért a kezelést előnyösen nagy mértékben hígított oldatokkal végezzük. Pl. a rost impregnálásá- 55 hoz sok esetben 0.1%—0.01%-os oldat alkal -mazása még kedvezőnek bizonyult. Nem szükséges, hogy az impregnáláshoz az oxidokat vagy hidroxidokat oldatban alkalmazzuk, hanem a kérdéses anyagok- 70 nak a roston való adszorpciója olyan módon is végbemehet, hogy az oxidokat vagy hidroxidokat a megfelelő oldható sókból a savgyökök hidrolitikus hasítása vagy elpárologtatása útján kapjuk, hacsak az 75 utóbbiak e célra alkalmasak. Elsősorban olyan vegyületek jönnek figyelembe, amelyek oldhatók és a hidrolites vagy hőbon-