108814. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidegen megmunkálandó fémtárgyaknak ólomréteggel való bevonására

Megjelent 1934. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108814. SZÁM. — XYI/e. OSZTÁLY. Eljárás hidegen megmunkálandó fémtárgyaknak ólomréteggel való bevonására. Salvi Alessandro és Gianni Francesco gyárosok Milano. A bejelentés napja 1932. évi február hó 25-ike. Ismeretes, hogy vasnak vagy hasonlóan feldolgozható fémeknek hideg úton való mechanikai megmunkálásánál a megmunkálandó fémre lágy fémből, pl. ólom-5 ból való vékony bevonatot szoktak felvinni. A bevont fém hengerlése és húzása ekkor rendes szobahőmérsékleten végezhető anélkül, hogy a fémet külön izzítani kellene. A lágy fémbevonat továbbá az 10 energiaszükségletnek és a járatok számának csökkentését is lehetővé teszi. Már számos javaslat történt arra, hogy á kezelendő fém felületét hogyan lássuk el igen vékony és könnyen eltávolítható 15 ólombevonattal. De minden eddig javasolt eljárásnak az a nagy hátránya, hogy az ólmot a mechanikai eljárás keresztülvitele után nem mindig sikerül eltávolítani. Ezenkívül az ismert bevonatok eltávolí-20 tása után nem fényes és érdes felület marad vissza, mely a gyártmány értékét csökkenti, sőt azt bizonyos .alkalmazási célokra hasznavehetetlenné teszi. A legtöbb ismert eljárás továbbá huzamosabb 25 hőkezelést igényel, mely nehezen vihető keresztül és nem gazdaságos. A találmány célja fémen, melyet hidegen hengereltünk vagy húztunk vagy bármilyen más módon deformáltunk, vé-30 kony ólombevonat létesítése, mely könynyen eltávolítható és teljesein sima és fényes felületet hagy vissza. Ismeretes, hogy ha oly fémeket, melyeknek meghatározott elektrolitos nyomásuk 35 van, oly fém sójának hideg oldatába mártjuk, mely fémnek alacsonyabb az elektrolitos nyomása, akkor a bemártott fémen az oldatban levő fémből bevonat létesül. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogyha, pl. vasat vagy acélat valamely 40 ólomsó hideg oldatába mártjuk, akkor nem kapunk egyenletes, összeálló és tapadó bevonatot, még akkor sem, ha az oldatban oly fém sója van, melynek elektrolitos nyomása a vasénál alacsonyabb. 45 Ilyen esetekben az ólomból a vas- vagy acéltárgy felületén folytonos réteg helyett össze nem függő szemcsékből álló bevonat keletkezik. Ismeretes továbbá az is, hogy számos 50 fémmel és különösen vassal és ötvözeteivel igen nehéz hatásos amalgámot elérni, amennyiben ha higanyt vasfelülettel hozunk érintkezésbe, akkor az vele nem amalgamálódik, hanem csupán igen vé- 55 kony fátyol alakjában a felületre tapad. Ismeretes az is, hogy higany és, pl. vas között részleges amalgámozást hozhatunk létre, úgyhogy a vasat fokozott hőmérsékleten higanyfürdőbe mártjuk. Tudjuk to- 60 vábbá azt is, hogy vason szorosan tapadó higanyhártyát hozhatunk létre úgy, hogy a vasat valamely higanysónak vizes oldatába mártjuk, olyan feltételek betartása mellett, hogy az amalgámképződés létre- 65 jöjjön. Az ismert eljárások bármelyikével elért úgynevezett amalgámozás ugyan az ólomréteg felvitelét jelentékenyen megkönnyíti, de mindamellett nem teszi megvalósíthatóvá a találmány célját, amennyi- 70 ben a borító réteg szorosan a fém felületéhez tapad. Ennek következtében, ha a hideg úton való megmunkálás végén a borító réteget eltávolítjuk, durva és foltos felület marad vissza. 75 A találmány értelmében a hidegen meg-