108798. lajstromszámú szabadalom • Hullámszűrő rádió-vevőkészülékekhez
Megjelent. 1934. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI S^Ha SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108798. SZÁM. — VH/j. OSZTÁLY. Hullámszűrő rádió-vevőkészülékekhez. Szász Theophil rádióműszerész Budapest. A bejelentés napja 1932. évi december hó 10-ike. A rádió-vevőkészülékeknél a helyi adóállomás okozta zavarok kiküszöbölésére alkalmazott, „hullámszűrő" vagy „hullámcsapda" név alatt ismeretes segédké-5 szülékek eddigi alakjai a gyakorlati követelményeknek nem képesek teljesen megfelelni. Eddigelé ugyanis a hullámszűrőket, a rádió-vevőkészülék esetleges szétszedésével vagy átalakításával, a ve-10 vőkészülékbe külön beszerelték vagy pedig különálló szekrényben helyezték el és ezt a szekrényt a rádióvevőkészülékkel összekötötték. Az előbbi esetben a szerelés, a második esetben pedig az előállítás 15 okozott a céllal arányban nem álló költségeket, de mindkét esetben az a további hátrány mutatkozott, hogy a segédkészülék aránylag nagy helyet foglalt el. Ezzel szemben a találmány a hullám-2o szűrő térszükségletének tetemes csökkentését és egyszerű kezelését teszi lehetővé, elannyira, hogy az egész készülék, melynek tokja a rádióvevőkészülék megfelelő kapcsolóhüvelyébe egyszerűen betolható 25 dugókapcsoló-csappal van egyesítve, a villamos dugókapcsolók vagy patronok módjára, tehát minden külön szerelés és drót-összekapcsolások szüksége nélkül, egyszerűen két ujjal megfogva csatolható 80 a rádió-vevőkészülékhez. E cél minél hatásosabb elérésére előnyösen az alább közelebbről ismertetendő szerkezeti egyszerűsítéseket alkalmazzuk. A találmány könnyebb megértése vé-85 gett mindenekelőtt utalunk a rajz 1. ábrájára, mely az eddigelé szokásos hullámszürők kapcsolási vázlatát mutatja. Itt (A) az antennához való csatlakozást, (B) a hullámszűrő önindukciós csévéjét, (C) a 40 vele párhuzamosan kapcsolt, változtatható kondenzátort (forgókondenzátort). (D) pedig a rezgőkörhöz való csatlakozási jelzi. Eddigelé a (B) tekercs egyirányban folytatólagosan tekercselt, meglehetősen nagy térszükségletű tekercs volt, a (C) forgókondenzátort pedig a (B) tekercs mellé szerelték és végül a kondenzátor forgó tengelyének külső végén skálás beállító forgatókorongot erősítettek meg. Ezzel szemben a találmány szerint min- 50 denekelőtt a (B) tekercs tekintetében, pld. a 2a. ábrán példaképpen és széthúzott alakban vázolt módon, akként járunk el, hogy a (B) cséve tekercselését több szakaszban, még pedig felváltva különböző 55 irányokban foganatosítjuk. így pld. a 2a. ábra esetén az első (1) szakasz tekercselését az (xi) nyíl irányában, a következő (2) szakasz tekercselését az előbbivel ellenkező, (x2 ) nyíl irányában, a (3) szakasz te- 60 kercselését pedig ismét az (1) szakasszal egyező irányban végezzük és így tovább. E tekercsszakaszok azonban egymásba tolva képzelendők, vagyis a valóságban a (2) szakasz meneteit az (1) szakasz körül, 65 a (3) szakasz meneteit pedig a (2) szakasz körül létesítjük. Ezzel máris tetemes helymegtakarítást érünk el. A tekercselést azonban a 2b. ábra értelmében, vagyis akként is foganatosíthatjuk, hogy az (1) 70 szakasz után a huzalt egyenesen a tekercs felső végéhez visszük, onnan a (2) szakaszt az (1) szakasszal egyező irányban tekercseljük és az előbbihez hasonló módon járunk el a (3) szakasz és az esetleges 75 további szakaszok tekintetében is. Azonos önindukcióhoz a 2a. ábra szerinti megoldás valamivel több drótot igényel, mint a 2b. ábra szerinti tekercselés. (Egyébként a huzalvastagságot és hosszt mindkét 80
