108762. lajstromszámú szabadalom • Higanygőzegyenirányító
Megjelent 1934. évi március hó 249 -én . _ MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108762. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Higanygőzegyenirányító. Siemens-Selmckertwerke A.-G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1930. évi január hó 27-ike. Ismeretes, hogy a higanygőz-egyenirányítók kisülési pályájába beépített fémes felületek az egyenirányítók visszagyujtás elleni biztonságát lényegesen növelik. Az 5 ily felületek hatása valószínűleg azon alapszik, hogy a főkisülésnek az anódtéren, tehát az üvegegyenirányító anódkarján vagy a nagy teljesítményű egyenirányító anódcsövén való átmenetele után .0 villamos gőzfelhő marad vissza, melynek jelenléte az üzembiztonságot annál inkább veszélyezteti, minél nagyobb a negatív irányban fokozódó anódfeszültség. Az anódánaik ez a negatív feszültsége a villamos .5 gőzfelhőből ionokat vált ki, mely ionoknak az anódfelü'letbe való ütközése révén katódfoltok keletkeznek, melyek a visszagyűjtés kiinduló pontjai. Az anódok elé, a kisülési pályáiba beépített fémfelületek >0 feladata, hogy az említett villamos gőzfelhőn belül feküdvén, a gőzfelhőt lehetőleg gyorsan közömbösítsék. Erre a feladatra azért alkalmasak, mert a gőzfelhő mindkét előjelű villamos töltéssel ellátott ré>5 szeeskéket tartalmaz. Igen nagy teljesítményű egyenirányítóknál, különösen ott, ahol a higany gőznyomása a helyi hőmérséklet következtében lényegesen nagyobb, mint a középteljesítményű egyeniráiiyí-10 toknál, fontos, hogy a közömbösítésre való fémfelületeket miként rendezzük el. Ez különösen fontos a trópusokon, vagy közlekedési eszközökön alkalmazott egyenirányítóknál, amelyeknél tehát csak kis 15 mérvű hiités lehetséges. Nevezetesen az említett jellegű vezérlő-egyenirányítók a gyakorlatban igen érzékenyek, ha a maradéktöltés közömbösítésére való fémfelületeket esetről-esetre nem számítottuk pontosan. A fémfelületek méreteinek és az 40 ezek közötti távolságnak empirikus meghatározása ez esetben bizonytalan eredménnyel jár. A találmány értelmében rácsként olyan hálófelületet használunk, melynek rács- 45-lyukai a fényív útjával párhuzamosan haladó csatornákat képeznek és azokat úgy méretezzük, hogy minden rácslyuk közepes sugara, azaz a nyílásba rajzolt és a nyílás köré rajzolt kör sugarának a kö- 50 zépértéke, egyenlő a higanygőzsűrűségtől függő diffúziós állandó és egy (T) határidő állandó szorzatának hatszorosából vont gyökkel. A méretezés módját az alábbiakban is- 55, mertetjük, ahol a tényleges viszonyokat lehetőleg mértanikig egyszerű, de equivalens viszonyokkal helyettesítettük. Az 1. ábra szerinti (S) védőcsőnek az (A) anódhoz haladó fényív kialvása után 60» maradék töltése (ionok és elektronok) van. E töltések akkor fogynak, ill. a töltési sűrűség azáltal csökken, ha egyrészt az ionok és az elektronok a fal felé diffundálnak, hogy ott ismét egyesüljenek (szabadban 65. az újbóli egyesülés vagy közömbösítés gyakorlatilag lehetetlen); másrészt, ha az ionok egyedül a most negatív anódhoz vándorolnak, mialatt a megfelelő számú elektron a főkisülés irányában halad. A 70-jelen esetben csupán csak az ionok térbeli töltéssűrűségét kell szem előtt tartanunk, ami az anódok szelepíhatását veszélyezteti (befolyással van a visszagyujtásra), mivel a töltések fogyásának ideje csak a 75. tehetetlen ionok diffuziósebességétől, nem pedig a könnyen mozgó elektronoktól függ.
