108658. lajstromszámú szabadalom • Kéraknás töltőkályha, különösen barnaszéntüzelésre

Megjelent 1934. évi március hó 1-én. - • • MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108658. SZÁM. — Il/h. OSZTÁLY. Kétaknás töltőkályha, különösen barnaszéntüzelésre. Weiss Manfréd Acél- és Fém művei R. T. Budapest. A bejelentés napja 1931. évi májas hó 9-ike. A gyengébb minőségű, sok illó szerves alkatrészt, salakot és vizet tartalmazó barnaszeneknek, például a magyar barnaszeneknek, kifogástalan, jó hatásfokú és 5 szagtalan elégetésére alkalmas töltőkályhák, illetve folytonégő kályhák tudvalevőleg különleges szerkezetűek kell, hogy legyenek. Az ilyen kályháknak ugyanis a következő feltételeket kell kielégíteniük: 0 A kályhába, közvetlenül az izzó szénréteg fölött, előmelegített szekundárlevegőt kell bevezetni, hogy a tüzelőanyagból fejlődő gázok a tökéletes elégéshez elegendő levegőt kapjanak, és a kályha láng-5 terét elég nagyra kell méretezni ahhoz, hogy a láng szabadon kifejlődhessen. A szekundár levegőbevezetést a primár levegőbevezetéstől el kell választani, hogy mindkettő külön legyen szabályozható. A 0 kályha égési terét (fűtőterét) a töltőtértől külön kell választani, úgy hogy a töltőtérben levő szén minél kisebb mértékben gázosodjék és annak az elégett mennyiség utánpótlása céljából való akadálytalan le!5 sülyedését biztosítsuk. A töltőteret továbbá úgy kell megszerkeszteni, hogy benne a szén meg ne gyulladhasson, és a fejlődő desztillációs gázok a fűtendő helyiség levegőjébe ne juthassanak. Emellett ÍO a füstgázok kellő vezetésével gondoskodni kell arról is, hogy azok melegüket a kályha elhagyása előtt a fűtendő helyiségnek minél nagyobb mértékben leadják. A kályhának végül jól kell zárnia, köny}5 nyen tisztíthatónaik és kezelhetőnek kell lennie, tehát a salak könnyű eltávolítha! tóságáról is gondoskodnunk kell. Olyan kályhák, melyek fenti követelményeiknek nagyjában megfelelnek, mái" (0 ismeretesek és különféle szerkezetekben használatosak, de e kályhák mindegyikének vannak hátrányai, melyek felismerése a találmány szerinti kályha megszerkesztéséhez vezetett, melynél az összes követelményeknek eleget téve, az ismeretes kályhák hátrányait is kiküszöböltük. Az ismeretes kályhák legnagyobb részénél ugyanis a töltő tér a tüzelőtér tői nincsen termikusan eléggé elszigetelve, úgy hogy a töltőtérben a tüzelőanyag 50 kisebb-nagyobb mértékű száraz desztillációja megy végbe. Az ilymódon fejlődő gázoknak nem szabad a szoba levegőjébe jutniok, mert kellemetlen szagúak ós a levegővel robbanó- 55 kony elegyet alkotnak. Ennek folytán a töltőteret az eddig ismeretes kályháknál légmentesen záró ajtóval látták el. Ennek az ajtónak üzem közbeni állandóan tömített állapotban való tartása azonban igen eo nehézkes volt, mert a tüzelőanyag utántöltése ezen az ajtón át történvén, az ajtó sérüléseknek volt kitéve. De még ha az ajtó jól is zárt, azon már rövid ideig tartó üzem után is a gőzök kondenzációjából származó kátrányréteg rakódott le, mely bűzös és szennyes volt, és melyet nehéz volt eltávolítani, mit pedig az ajtó jó zárásának biztosítása céljából elmulasztani nem lehetett. További hátrány volt némely ilyen kályhánál, hogy a különösen palás szenek elégéséből keletkezett nagymennyiségű salak eltávolítása körülményes volt és sokszor a kályha üzemét is zavarta. Kellemetlen volt továbbá az is, 75 hogy a primár és szekundár levegő szabályozására való szervek egymástól térbelileg távol voltak és a tűz állapota csak nehezen volt ellenőrizhető, enélkiil pedig a levegőbevezetés szabályozása igen nagy 80