108654. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék csúcsnélküli izzólámpák előállítására

Megjelent 1934. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 108654. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Eljárás és készülék csúcsnélküli izzólámpák előállítására. Prerovsky László izzólámpatechnikus Újpest. A bejelentés napja 1933. évi január hó 27-ike. A levegőnek közönséges izzólámpák körtéihői való kiszivattyúzását tudvalevőleg a körte alsó (szélesebb) végének középpontjához tapasztott (később leolvasz-5 tandó) szívócsővel végzik, melynek leolvasztása után a körte alsó, záró csúcsrésze marad vissza. Minthogy e csúcsrész könnyen sérülhet meg, továbbá a lámpa fényhatását is bizonyos mértékben za-10 varja és nem is tetszetős, csúcsnélküli izzólámpákra tértek át. Csúcsnélküli izzólámpáknál vagy elektroncsöveknél, melyekhez a találmány is tartozik, a kiszivattyúzást a lámpakörte belsejébe, annak 15 ziyakrészén át bevezetett, rendszerint az ú. n. állványcsőbe, vagyis az árambevezető drótokat és a száltartópálcát hordó tányércsőbe vagy szárba helyezett szívócsővel foganatosítják. E tekintetben több-20 féle eljárás vált ismeretessé; a továbbiakban, a találmánnyal való világosabb öszszehasonlítás kedvéért, mindenekelőtt az eddigi ily eljárások két legjellegzetesebb alakját írjuk le, még pedig a rajz 1—3. 25 ábrái kapcsán. Az 1. ábrán az egyik ilyen eljárás szerint készült lámpa állványcsőrészei láthatók. (1) a tulajdonképeni állványcső, melynek alsó (9) végébe, az iiveganyag 30 megolvasztása és összelapítása révén, a (3) árambevezetődrótokat és a (4) száltartó pálcát olvasztják be. (5) a száltartó pálca szokásos, lencsealakú vége, amelybe a rendszerint sugárirányú száltartó dró-35 tokát forrasztják be. (2) a szívócső, melyet alsó, görbített részének homlokvégénél fogva az (1) állványcső falával hoznak érintkezésbe, az utóbbit az érintkezési helyen külső gázlánggal felhevítik és a szívócsövön át nyomólevegőt vezetnek be, 40 amikor is az (1) állványeső fala az érintkezési helyen tágul és oly vékonnyá válik, hogy kipukkad és a (6) oldalnyílás létesül, melyen át a (2) szívócső a körte belsejével közlekedik. 45 Az izzószál felszerelése után az (1) állványcső felső tányéraiakii végét a (7) körte nyakának felső szélével összeolvasztják, mire a körtének ismert módon való kiszívatása, illetve gázzal való meg- 50 töltése és végül a (2) szívócső felső végének leolvasztása következik. Ez eljárás előnye, hogy a (2) szívócsőnek az (1) szárcsővel vagy állványesővel való egyesítéséhez, minthogy a (6) közle- 55 kedő nyílás létesítése az összelapítás (9) helyétől független, vagyis az (1) állványcső oldalfalának bármely közbenső pontján létesíthető, nem kell nagyobb üvegtömeget megolvasztani és a (2) szívócső- 60 vet nem kell az ellen biztosítani, Ihogy annak vége szintén összelapuljon. Ez eljárás hátránya azonban, hogy egyrészt a szívócső homlokvégét az (1) állványcső falának egyetlen pontjával kell összeköttetésbe 65 hozni és oldalnyílást létesíteni, ami kényes és gondos, aránylag időtrabló munkát igényel és hogy másrészt a (9) összelapításának és a (6) közlekedő nyílásnak létesítése külön-külön műveleteket, illetve 70 az (1) állványcsőnek két helyen való külön-külön felmelegítését igényli. E hátrány elkerülésére oly eljárást javasoltak (2. és 3. ábra), melynél a (2) szívócső elhelyezése és a (3) árambevezető 75 drótok beolvasztása, vagyis a (9) összela-