108620. lajstromszámú szabadalom • Villamos védőberendezés egyen- vagy váltóáram behatolása elleni védelmére
Meg-jelent 1934. évi március lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 108620. SZÁM. — VLL/G. OSZTÁLY. Villamos védőberendezés egyen- vagy váltóáramú hálózatoknak nagyfeszültségű, váltóáram behatolása elleni védelmére. Dr. Szilas Oszkár és Székely Miklós gépészmérnökök Budapest. Pótszabadalom a 102475. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1832. évi október hó 29-ike. A 102475. számú szabadalomban feltalálók oly villamos védőberendezést írnak le, mely alkalmas arra, hogy kisfeszültségű váltóáramú hálózatokba behatolt 5 nagyfeszültségű váltóáram okozta veszélyt elhárítsa. A berendezés lényege az volt, hogy a Védendő kisfeszültségű hálózat és föld közé megfelelően méretezett fojtótekercsek kapcsoltattak, melyek a .0 veszélyt hozó nagyfeszültségű áramot levezették a földbe és amellett megakadályozták azt, hogy a kisfeszültségű hálózat és a föld között veszedelmes feszültségek keetkezzenek. Az idézett szabadalomban .5 feltalálók megadták a fojtótekercsek méretezési képletét is. Ha (J.i) a földbe levezetendő áram («>) a körfrekvencia, (p) a kisfeszültségű hálózat és a föld között megengedhető feszültség, akkor a fojtó-10 tekercs önindukciótényezője: L< " ,JS A fenti szabadalomban leírt berendezés nem alkalmas egyenáramú hálózatok védelmére, mert itt a fojtótekercsek nem 15 zárják el az üzemáram útján, hanem a kisfeszültségű hálózat pólusai között rövidzárlatot létesítenek. Ugyanez elv alapján azonban egyenáramú hálózatok is védhetők nagyfeszült-10 ségű váltóáram behatolása ellen, csakhogy ez esetben a védendő egyenáramú hálózat pólusai és a föld közé fojtótekercsek helyett kondenzátorokat kell kapcsolni. A kondenzátorok az üzemi egyen-5 áramot nem bocsátják keresztül, ellenben a veszélyt okozó nagyfeszültségű váltóáramot levezetik a földbe. Az elrendezést a mellékelt ábra mutatja. Itt (G) jelenti a generátort vagy transzformátort, mely (E) volt feszülségű és (c) periódusszámú, 40 azaz co = 2 tu (c) körfrekvenciájú áramot szolgáltat (P) nagyfeszültségű vezeték részére. A nagyfeszsültséget (T) transzformátorban átalakítjuk (e) volt kisfeszültségre és ezzel tápláljuk (S) kisfeszültségű 45 vezetéket, mely (P) vezetékkel közös oszlopsorra van szerelve. (S) kisfeszültségű vezeték (u) és (v) pólusai (Di) és (D2 ) kondenzátorokon át földelve vannak. E kondenzátorok kapaci 50 tása (C) farad. (Ci) és (Cs) a nagyfeszültségű vezeték (U) és (V) pólusainak a földhöz viszonyított részkapacitását szimbolizáló kondenzátorok, melyek kapacitása (K) farad. 55 Ha (V) és (v) vezetékek (h) hibahelynél érintkezésbe jutnak egymással, akkor (I)a) kondenzátoron át (J3) hibaáram fog a földbe lefolyni. E hibaáram nagysága jó megközelítéssel 60 J3 =EooK. Ez az áram (D2) kondenzátor kapcsán feszültséget létesít, melynek nagysága Js e4 = (oc Ha tehát a (J3) áram levezetése esetén 65 (p) feszültségemielkedést akarunk a védendő vezeték és a föld között megengedni, akkor a kondenzátor kapacitását C>- J s w„ képlet szerint kell megválasztanunk. 70
