108619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékelegyekből tiszta alkatrészek vagy alkatrészcsoportok elkülönítésére

Megjelent 1934. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 108619. SZÁM. — IV/i. OSZTÁLY. Eljárás folyadékelegyekből tiszta alkatrészek vagy alkatrészcsoportok elkülönítésére. Naamlooze Veimootschap de Bataafsche Petroleum Maatschappij cégr Haag-. A bejelentés napja 1931. évi október hó 20-ika. Hollandiai elsőbbsége 1930. évi november hó 18-ika. A találmány eljárás valamely folyadékelegyből egyes alkatrészeknek vagy alkatrészcsoportoknak elkülönítésére. Folyadékelegyekből már különítettek el 5 egyes alkatrészeket folyékony oldószerekkel végzett ellenáram extrahálással. Extraháló oldószerekül csak olyan anyagokat használtak, melyek a felbontandó nyersanyagban oldhatlanok vagy nehezen 10 oldódok voltak, de egyidejűleg a nyersanyagból elkülönítendő anyaggal vagy anyagcsoporttal szemben nagy oldóképességűek voltak. Ez a látszólag egyszerű munkamód a 15 gyakorlatban igen körülményes, ha a kívánatos alkatrészeket elegendően tiszta állapotban és jó hozadékkal kell elkülöníteni. Ezeket a nehézségeket győzi le a találmány. 30 Az alkalmazandó segédfolyadéknak, vagyis az extraháló folyadéknak jól kell oldania az extrahálandó alkatrészt, úgy, hagy a kettőből lehetőleg tömény oldat keletkezhessen, tehát aránylag kis tér-35 fogatú és mennyiségű oldószerrel lehessen dolgozni. Másrészt kívánatos, hogy az oldószer lehetőleg válogató (szelektív) oldóképességű legyen, vagyis lehetőleg csak azt azi alkatrészt oldja, amelyet elkülöní-30 teni akarunk. Ez utóbbi követelményeknek nehéz eleget tenni akkor, ha az elkülönítendő alkatrész és a nyersanyag más alkatrészeinek közös sajátságaik vannak, pl. ha ugyan-35 azon szénhidrogénsor homologjairól van szó. Ilyen esetben a gyakorlatban rendszerint nincs módunkban jó szelektív oldóképességű oldószert használnuk. Ilyen esetben a tekintetbejövő elkülönítendő alkatrészt csak akkor kaphatjuk 40> meg teljes tiszta állapotban, ha szokott módon ellenáramban extrahálunk. Ha már most feltesszük, hogy X oldószert alkalmazunk és A ós B folyadékok elegyét bontjuk fel, ebből az elegyből csak 45 azt az anyagot tudjuk tisztán elkülöníteni, mely legkevésbé oldódik az X oldószerben. Ilyenkor az A—B folyadékelegyből pl. a B alkatrészt kellő mennyiségű X oldószerrel teljesen kimoshatjuk, úgy, hogy tisz- 50-tán A marad vissza. Az A-hozadék annál kisebb lesz, mennél jobban oldódik A is X-ben. Ismeretes továbbá olajokat ellenáram ban kimosni és mind a mosott olajat, mind 55 a kimosott alkatrésznek a mosófolyadékkal képezett oldatát lehetőleg alacsony hőfokra lehűteni s a lehűtés közben elkülönödő termékeket legalább részben megint a mosóüzembe visszavinni. Folyadékelegyekből tiszta alkatrészek előállítására két segédfolyadékkal is lehet extráhálni, mikor is az egyik segédfolyadék a feldolgozandó nyers elegy egyik alkatrésze vagy alkatrészcsoportja lehet. Megállapítottuk már most, hogy ilyen esetben az extrahálási folyamatot hatékonyabbá tehetjük, tisztább alkatrészeket kaphatunk ós a kivonandó alkatrésznek az oldószerrel képezett oldatából a másik ki- 70-oldott alkatrészt kisebb oszlopban és kevesebb mosófolyadékkal szabadíthatjuk meg, ha gondoskodunk arról, hogy a visszafolyatási viszony a mosópálya egész hoszszában lehetőleg kedvező és állandó legyen, vagyis a visszafolyás — a nyers 60 65 75-