108600. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széntartalmú anyagok hidrogénezésére

Megjelent 1934. évi február hó 15-én. MAGTAR KIRÁLYI jBHggL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS IO86OO. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás széntartalmú anyagok hidrogénezésére. Uhde Friedrich magánmérnök Dortmund, részben mint dr. Pfirrmann Theodor Wilhelm castrop-ranxeli lakos jogutódja. A bejelentés napja 1932. évi szeptember hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi szeptember hó 8-ika. Ismeretes a széntartalmú anyagoknak olymódon való hidrogénezése, hogy azokat a meginduló bomlás hőfokán finoman elosztott vasnak és víznek keverékével 5 kezelik. Kielégítő hidrogénezés azonban ezzel az eljárással csak akkor érhető el, ha a hidrogén fejlődése a vasból és vízből legalább oly gyorsan megy végbe, mint a széntartalmú anyag bomlása. Mivel azon-0 ban a hidrogónfejlődés, mint heterogén reakció, igen lassú lefolyású, már ajánlották oly anyagok hozzáadását, amelyek a reakciót gyorsítani képesek. Ilyenekiil eddig rezet vagy cinket, továbbá oxido-5 kat, pl. cinkoxidot hoztak javaslatba. Kitűnt már most, hogy a reakciót savanyú kémhatású, illetve savat lehasító sók alkalmazásával különösen hatásos módon befolyáscijhatjuk. így pl. magné] ziumklorid, ammoniumklorid vagy alkáliborátok alkalmazása nagymértékben meggyorsítja a reakciót. Jóllehet már az eddig javasolt férnek és oxidok jelenléte is lényegesen meggyor-5 sította a hidrogénfejlődóst, mégsem sikerült a vasat teljes egészében, a Fe + H2

0 = FeO + H2 egyenletnek megfelelően átalakítani, mert a reakció csupán addig tartott, amíg a ) vasnak körülbelül a fele alakult át. Ha a széntartalmú anyag, mint az esetek legtöbbjében, nagyobb mennyiségű ként tartalmaz, úgy az átalakulás még kisebb mértékű. Ugyanis a hidrogénfejlődésnél » először az egyes vasrészecskék felülete alakul át oxiddá és kén jelenléte esetén, részben vasszulfiddá is, ami a víznek a vasra vailó további behatását akadályozza. Nyilvánvaló, hogy a vasnak ez az elég- io telen átalakulása a hidrogénezésnél nagy hátrányt jelent, mivel az elméletileg szükséges vasmennyiség 2—3-szorosának alkalmazását teszi szükségessé. További nehézségek lépnek fel a íélig átalakult vas $5 visszanyerésénél, mivel a vasrészecskéket borító vasszulfidréteg a redukálást akadályozza, úgy, hogy a vasat először egészében pörkölő (kalcináló) eljárásnak kell alávetni, miközben a jelenlévő fém-vas is 50 feleslegesen oxiddá alakul. A találmány szerinti eljárás magas, nevezetesen 300 C° körüli, vagy ennél magasabb hőmérsékletein savanyú kémhatású, illetve savat lehasító sóknak ka- 55 talizátorként való alkalmazásával, mindezen hátrányokat kiküszöbölik E sók alkalmazása kezdetbein aggályosnak látszott, amennyiben attól lehetett tartani, hogy ezek a nagynyomású berendezést 60 erősen megtámadják, ezt a feltevést azonban a gyakorlat nem igazolta. Ezzel szemben azt találtuk, hogy a vas átalakulását a köivetkezésiké-p az egész hidrogénezőhatást is ezek a sók egészen rendkívüli 65 mértékben meggyorsították. Különösen hatásosaknak bizonyultak a magnéziumklorid, ammoniumklorid éis, egyes esetekben, alkáliborátcik is. Jó eredményekre vezetett továbbá a vasklorid, krómklorid, 70 nikkelkloriid ós mangánklorid. Célszerűnek bizonyult két vagy több ilyen sónak