108590. lajstromszámú szabadalom • Fűtőszál nélküli elektroncső

Megjelent 1934. évi február hó 15-én. MAGYAR IURÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108590. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Fűtó'szál nélküli elektroncső. Dr. vitéz József Ferenc főherceg' magánzó és dr. Frankó István az Országos Társadalombiztosító Intézet s. fogalmazója Budapest. A bejelentés napja 1932. évi junius hó 16-ika. Az eddig használatos elektroncsövekben rendszerint vagy úgy állítanak elő elektronáramlást, hogy az emittáló réteggel ellátott fűtőszálat elektromos árammal köz-5 vetelnül hozzák izzásba (ezek a közvetlen izzítású csövek), vagy pedig úgy, hogy az elektromos áram előbb egy, az elektroncső belsejében elhelyezett közvetítő testet melegít fel, mely aztán átadja melegét az 0 emittáló rétegnek (ezek a közvetett izzítású csövek). Mindkét esetben az emittáló rétegek kellő felmelegítését elektromos áram végzi; bent a cső belsejében, egy vagy több fűtőszál segélyével, melyek az elektro-5 mos árammal szemben nagy ellenállást fejtenek ki s így izzásba jönnek. A találmány oly elektroncső, mclv lehetővé teszi, hogy az emittáló réteg a szokásos belső elektromos fűtés (fűtőszál) 0 nélkül is gazdaságosan bocsásson ki a szükségnek megfelelő mennyiségű elektronokat. A fényelektromos cellák emittáló rétege ugyan (csupán a fény hatására) eddig is 5 a szokásos belső elektromos fűtés nélkül bocsájtott ki magából elektronokat, azonban a kibocsájtott elektronok mennyisége oly csekély volt, hogy pl. rádiólámpák céljaira hasznavehetetlennek bizonyult s csu-0 pán egyes speciális esetben (pl. távolbalátásnál) felelt meg a gyakorlat követelményeinek. A találmány segélyével a fényelektromos cella emittáló rétege is alkalmassá válik nagyobb mennyiségű elektron 5 kibocsájtására, mert így nagy mennyiségű fényt kaphat kicsi felületre összesűrítve, amivel az emittáló réteg teljesítménye nagyban fokozható. A találmány célját úgy érjük el, hogy az emittáló réteggel bevont kathódra, vagy 40 kathódokra tetszőleges sugárforrásból (pl. petróelumégő vagy villanylámpa, napfény stb.) nyert hő, fény stb. sugarakat gyűjtő lencse (lencsék), tükör (tükrök), esetleg prizma (prizmák) stb. segítségével úgy össz- 45-pontosítjuk, hogy azok hatására (és pl. az anódfeszültség nyomására) az emittáló rétegek kellő elektront bocsájtanak ki magukból. Legcélszerűbb, ha a sugarak összponto- 50 sítására, pl. rövid gyújtótávolságú gyűjtőlencséket forrasztunk bele az elektroncső falába és a hő- vagy fény- stb. forrást a lámpán kívül úgy helyezzük el, hogy annak sugarait a gyűjtőlencse pontosan az 55 emittáló réteggel bevont kathódra összpontosítsa. A hő- vagy fént'- stb. forrás mögé célirányos pl. homorú fémtükröket alkalmazni, mely a hő- vagy fény- stb. forrás sugarait lehetőleg veszteség nélkül 60 előaretereli a gyűjtőlencsék felé. Természetesen egy elektroncsőnél több gyűjtőlencsét, tükröt, vagy prizmát stb. is alkalmazhatunk, úgyszintén több elektroncsőhöz egy közös sugárforrást. 65-Megvalósítható az a megoldás is, mikor a lencse, tükör, vagy prizma stb. nincs az elektroncső falába forrasztva, hanem azon belül, vagy azon kívül nyer elhelyezést. 70-Fény- vagy hőforrás helyett oly sugárforrás is alkalmazható, mely pl. szemmel nem érzékelhető sugarakat bocsájt ki magából. Fontos szerepe lehet a találmány sze- 75. rinti elektroncsöveknek pl. a rádióhullá-