108582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a cement- és egyéb iparban használt forgó csöves kemencéknek iszapalakú égetendő anyaggal való táplálására

— 291 —Lehet pl. a jelen eljárást teljesen beépítmények nélküli kemencében alkalmazni amikor is enn ek a kemencének ismert eljárások szerint, az iszap egyszerű 5 beíolyatásával való táplálásával szemben, a kemence teljesítménye bizonyos mértékben növekedik és egyidejűleg az égetendő a,i'iyagszükséglet csökken. Ebben a kemencében, a találmány értel-10 méhen, helytálló ütközőfelületeket erősítünk meg a ,kemence falon. Ez a megerősítés a következő módon történik: A kemencének szárítóövében, görbe vonal mentén, egy vagy több sor ütközőfelületet lő rendezünk el egymás mögött, mely vonal alakját az ütközőfelületek minidenkori szélessége adja meg. Ez ütközőfelületek szélességét az iszapnak az a mennyisége szabja meg, melyet a szárítózóna minden 20 egyes helyén szét kell osztani éspedig ez a szélesség a fűtőgázok beáramlási helye felé nagyobbodik. A fokozódó mennyiségű szétosztás ugyancsak azonos szélességű ütközőfelületek elrendezésével érhető el, 25 melyeknek egymástól való távolsága azután a fű.tőgázok beáramlási helye felé mindinkább csökken. Az egyes ütköző felületsorok egymáshoz képest el vannak tólva és úgy vannaik 'elhelyezve és méretezve, 30 hogy a legközelebbi sor legelső ütköző felülete a megelőző sor legutolsó ütközőfelületét el nem takarja, azaz, hogy az iszapsugár az egyik sor legutolsó ütközőíelü,letérői közvetlenül a legközelebbi sor leg-35 első ütközőfelliletére ugorjék át anélkül, hogy közben a kettő közt haladhasson keresztül és a legutolsó ütközőfelületen túl juthasson. Hogy a lehető legnagyobb hatásfokot 40 érjük el, az ütközőfelületekuek az iszapsugár irányához képest bizonyos hajlást, úgyszintén alkalmas alakot adunk, hogy ezzel az iszaprészecskéket arra kényszeríísük, hogy meghatározott útat tegyenek 45 meg, mielőtt a kemenccfalhoz jutnának. Hogy az iszaprészecskéknek a kemence fején a szárítózónából való kijutása meg legyen akadályozva, az ütközőfelületek a kemencefejtől csak bizonyos távolságban 50 kezelődnek, és, hogy ez a kemencerész sem maradjon kihasználatalanul, a beáramló iszap kis részét, úgy mint régebben, befolyatjuk a kemencébe, ellenben legnagyobb részét a fúvókákon át, nyomás 55 alatt az ütközőfelületekhez hajítjuk. Ennek az eljárásnak előnyei mindenekelőtt a gyorsabb száradás, az iszap finomabb elosztása következtében, amely a forró gázáramon való keresztülhaladása közben., nagy melegkicserélő felületet létesít. Azonkívül 60 a kemencefal melegkicserélő képpessége a szárító tér legforróbb zónájában jobban kihasználódik és nagyobb iszapmennyiség közvetlen bevezetése folytán, nagyobb teljesítőképességű lesz. További előnye a ta- 65 lálmánynak az, hogy a helytálló ütközőfelületekhez való heves ütközés folytán az iszap víztartalmának egy része, mechanikai úton, kiválasztásra kerül. A legtöbb ismert eljárásnál a kemen- 70 cébe, a szárítófelület növelésére, láncokat vagy hasonló eszközöket építenek be; ezeket a jelen eljárásban is hasznosítani lehet. Minden meglévő láncbeépítmény megtartható, vagy bármilyen alkalmazható, 75 feltéve, hogy a kemence széle és a láncok alsó vége közt elég nagy szabad tér .marad arra a célra, hogy az iszapsugarat akadálytalanul a legutolsó ütközőfelülethez engedje jutni. 80 Hogy a legkedvezőbb eredményt érjük el, a láncokat a szárítózónában célszerűen a következő módon rendezzük el: E zóna középső részében, az ütközőfelületek felett, a láncokat egészen rövidre vesszük, 85 de igen nagy számban akasztjuk fel, úgy, hogy ezzel a szétfecskendezett iszaprészecskéknek alkalmat adunk, hogy a láncokba ütközésük előtt aránylag hosszú útat tegyenek meg a fűtőgázokon keresztül. A 90 szárítózóna elején és végén viszont hoszs-zabb láncokat rendezünk el. Iszapsugarak semmiesetre sem jönnek érintkezésbe a láncokkal. Ez elrendezés előnyei a következők: 95 A láncok legnagyobb része a gázáram legff rróbb részében foglal helyet, a kihasználás tehát, azonos láncmennyiség esetén, a találmány szerinti eljárásnál kétségtelenül jobb, mint eddig. Továbbá feltehető, 100 hogy átlag valamennyi iszaprészecske, az ütközőfelületeik elrendezése folytán, a kemence alsó részében hosszabb útat tesz meg, mint láncfüggönyökkel ellátott kemencében, minthogy utóbbiban az, iszap- 105 részecskék útja csak a kemence közepén kezdődik és a legtöbb iszap részecskét a hozzá legközelebb fekvő láncfüggöny felfogja. További előny az ismert láncfüggönyökkel szemben itt abban rejlik, hogy a 110 kemence felülete ént jóval nagyobb számú lánc, tehát lényegesen nagyobb lánc felület építhető be, aminek az a következménye, hogy bizonyos kemencenagyság esetén, a jelen eljárásnál, a szári- U5 tózóna, a kemence nagyobb teljesítménye ellenére, rövidebbre vehető. A találmányt alább a mellékelt rajz