108549. lajstromszámú szabadalom • Kötőtű
Megjelent 1934. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI JMraBL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 108549. SZÁM. — I/LI. OSZTÁLY. Kötőtű. Aivazian Garo mérnök Genf. A bejelentés napja 1932. évi december hó 9-ike. Svájci elsőbbsége 1931. évi december hó 12-ike. Ismeretes már a mellékelt rajz 1. ábrája szerinti kötőtű, amelynek karcsú, kúpos (a) mellső része a szemek felvételére, hengeres középrésze a szemek 5 gyűjtésére és nagyobb átmérőjű (e) gombbal felszerelt hátsó része van, amelv megakadályozza, hogy a szemek a tűnek a mellső kúpos részével ellenkező végén lecsússzanak. A középső (g) rész átmérője 10 egyezik a kúpos melIső (a) rész legnagyobb átmérőjével. Minthogy a szemeknek átmérője teljesen egyenlő a (g) rész átmérőjével:, a tűnek e részén csak bizonyos ellenállással csúsznak. 15 Ezt, a kötéskor hátrányosnak mutatkozó körülményt a találmány szerint azzal küszöböljük ki, hogy a tű középső sima darabjának legalább is részben, kisebb átmérőt adunk, mint a mellső résznek, ame-20 lyen a szemek alakíttatnak. A rajznak 2—5. ábrái a találmány szerinti tűnek több példaképpeni kiviteli alakját mutatják. A 2. ábra szerinti kötőtű a kúpos mellső (a) részből, a középső (b, c, d) részből 25 és az (e) gombot alkotó hátsó részből áll. Maga a középső (b, c, d) rész három részdarabra oszlik: a hengeres (b) részre, amelynek átmérője pontosan megegyezik a (b) részbe simán átmenő kúpos, mellső 30 (a) rész legnagyobb átmérőjével; a (c) átmeneti részre, amelynek alakja oly forgási testnek pl. csonkakúpnak felel meg, amelynek legnagyobb átmérője egyenlő a (b) rész átmérőjével; végül1 a hengeres 35 (d) részre, amelynek átmérője egyenlő a (c) rész legkisebb átmérőjével1 és minden esetre kisebb a (b) rész átmérőjénél. A (b) rész hosszát pszihotechnikai meggondolás és gondos kipróbálás alapján úgy 40 választjuk, hogy lehetőleg alkalmazkodjék a kötőtűt használó személy kezéhez; így pl. hossza gyermekek számára 3—4 cm., felnőttek számára pedig 5—7 cm. Az (a, b, c) részek, gyártási okoknál fogva, egyetlen sodronydarabból készülnek, 45 amelynek (c) végén rövid, tengelyirányú furata van a (d) résszel való biztos összeköttetés céljából. A (d) rész előnyösen a finom sodronyokból készült, hajlékony kábelből áll, amelyet 50 a (c) rész tengelyirányú, rövid furatában kemény forrasztással (kemény ezüst- vagy kadmiumforrasszal), de semmiesetre sem lágy forrasszal (ónforrasszal) vagy hegesztéssel vagy sajtolással rögzítünk. 55 A kábel maga vékony fémsodronyokból' áll1 , amelyek mind vagy célszerűen nem oxidálódó anyagból, pl. újezüstből, nikkelből, Monel-fémből, rozsdabiztos acélból stb.ből készülnek, azonban anélkül, hogy mes- 60 terséges Ihevonatu'k volna, pl. hogy nikkelezve volnának, vagy pedig csak a külső szálak állnak nem oxidálódó anyagból, míg a belső szálak közönséges acélból vagy más anyagból készülhetnek. 65 Ha a sodronyókhoz fémeket, úgymint vasat, acélt, sárgarezet, alumíniumot csupaszon használunk, akkor azok oxidálódnak és beszennyezik az újjakat és a kötést, különösen akkor, ha utóbbi világos színű, 70 vagy fehér. Ha azonban a fémet ónozzuk, akkor a kábel csak lágy forrasztás útjjáru köthető össze a tű végével. Azonban ez az összeköttetés nem tartós. Másrészt pedig még oly gondosan készített ónozás sem 75 nyújt teljesen sima felületet, úgyhogy érzékeny kötési anyag, pl. finom pamut vagy selyem ezáltal szenved és érdes lesz. Az ónozás a tű használataikor lé is kopik és az oxidálódó anyag ismét felszínre ke- 80
