108493. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsoló

Megjelent 1934. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108493. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Vasúti kocsikapcsoló. Klemm Alfréd bogrnármester és Wagner Richárd kereskedő Orimmitschau (Németország-). A bejelentés napja 1932. évi október hó 1-je. Az ismert vasúti kocsikapcsolóknak hátránya, 'hogy a kapcsoló részeinek egymásba akasztása nagyon körülményes. Azonkívül pedig az ütközők közé kell 5 lépni, mert másképen egyáltalában nem lehet a kapcsolóhoz férkőzni. Azonban éppen ez a szokásos kapcsolási eljárás számos súlyos balesetnek okozója, amelyek majdnem naponta azért következnek be, 10 mert a kapcsolást végző személyzet az ütközők közé vagy a kerekek alá kerül, Hozzájárul még ehhez az a körülmény, hogy különös testi ügyesség kell az ütközők közé való veszélynélküli lépéshez, 15 vagy a kapcsolás elvégzése után, az ütközők közé való kiugráshoz azért, mert különösen a teherkocsik gyakran jelentékeny sebességgel szaladnak egymásnak és nagy erővel ütköznek az álló kocsiba. A 20 bekapcsolásnak tehát úgyszólván még a kocsik ütközése közben kell bekövetkeznie, tehát tulajdonképpen még mielőtt a kocsik teljesen megálltak. Az ütközők közül való kiugrás a kocsik mozgása köz-25 ben, amelyek tudvalevőleg ütköződésük után még tovább gördülnek, a gyakorlatban tehát elkerülhetetlen és a tolatószemélyzet már a legkisebb figyelmetlenségnél vagy a legkisebb ügyetlen mozdulat-30 nál balesetnek esik áldozatul. Megkísérelték ugyan már önműködő kocsikapcsolók alkalmazását. Ezek azonban a vasútüzemben egyáltalán nem váltak be. Részint nem működnek megbízha-35 tóan, részint pedig gyakorlatilag lehetetlen, hogy az évtizedeken át kipróbált és bevált, szokásos összes kapcsolókat teljesen új kapcsolókkal cseréljük ki. Hozzájárul végül még az a körülmény is, hogy a vasúti kocsikon mindig kell tartalék- 40 kapcsolóknak lenni. Önműködő kapcsolóknál azonban azokat kettősen nem alkalmazhatjuk, mivel akkor az ily bonyolult ós nehezen készíthető kapcsolók előállí tási és különösen beszerelési költségei 45 túlnagyok volnának. A találmány a szokásos kocsikapcsolókat úgy tökéletesíti, hogy azokat összekapcsolhatjuk és szétkapcsolhatjuk, anélkül, hogy az ütközők közé kellene lépni. A be- 50 és kiakasztásnál azonban a vasúti kocsikat összekötő, pl. a gőzt vagy féklevegőt vezető tömlőket is egyidejűleg kapcsolni, illetve oldani kell és a gőz ós levegő csőcsatlakozásait a kapcsolási folyamat sze 55 rint egyidejűleg zárni vagy nyitni kell. A találmány mindenekelőtt abból indul ki, hogy az eddigi kapcsolókat tovább is használhassuk, azért, hogy e kapcsolókat a találmány szerint csak a legcsekélyebb át- 60 alakítással tökéletesíthessük. Ennek megfelelően a találmány lényege, hogy a vasúti kocsi homlokfalain a kocsikapcsoló emelésére való kengyelt pl. közvetlenül az ütközők felett vízszintesen 65 ágyazott rúdhoz erősítjük, amely rudat a kocsi két oldaláról a kengyellel együtt elforgathatjuk, amikor is a kengyelen nyugvó kapcsolót a kengyellel együtt emeljük vagy sülyesztjük és a szemközt 70 fekvő kapcsoló horogba be-, illetve abból kiakasztjuk. Az állítórudat a gőz-, illetve légvezeték zárócsapjával úgy kötjük össze, hogy ezek a csapok a rúd, vagy a kapcsoló mozgása szerint egyidejűleg 75 nyílnak vagy záródnak. E vezetéktömlőkel. a7 emelőkengyelek alatti tartókhoz úgy rögzítjük, hogy a kengyelek emelése-