108484. lajstromszámú szabadalom • Húzózár
Megjelent 1934. évi iebru ár lió 358 -én . MAGYAR KIRÁLYI (M^H® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108484. SZÁM. — Vl/'a. OSZTÁLY. Húzózár. Dr. Frey Sim mérnök Berlin-Schöneberg1 . A bejelentés napja 1931. évi szeptember hó 3-ika. Az eddig ismert húzózárak többféle szempontból hátrányosaik, amely hátrányokat a találmány megszünteti. így pl. ismeretesek oly húzózárak, amelyeknél 5 zárótagokként két egymással szemben fekvő nyelet használunk, amelyeket egyenként rögzítünk a két szövetszalagon, Ezek a nyelek kiugrások és bemélyedések révén kapcsolódnak egymással. A 10 zárónyeleknek a szövetszalagokon való egyenkénti alkalmazása költséges eljárás, aminek folytán ezek a húzózárak nagyon drágák. Valamely meghatározott húzózárhosszra 15 a fentemlített zárótagokból meghatározott darabszám szükséges, amely zárótagok bizonyos meghatározott módon erősítendők meg a szövetszalagokon. így pl. a? eddig legismertebb húzózár egy méteré-20 hez mintegy 850 nyél kell 1—1 szövetszalaghoz, összesen tehát 1 méter húzózárra 2 X 850 = 1700 nyél kell. Ez a körüb mény is egyik oka a fenti húzózár költséges voltának. 25 Az ismert húzózárnál még azonkívül állandóan azzal a veszéllyel kell számolni, hogy egyes zárónyelek meglazulnak. Ennélfogva a húzózár használója kénytelen az egyes zárónyelek meglazu-30 lása esetén a zár tolókáját ide-oda ráncigálni a húzózár zárása vagy nyitása céljából. Eltekintve attól, hogy e hiábavaló munka sok bosszúságot okoz a zár használójának, a tolókának az erős és gyakori 35 ide-oda ráncigálása folytán mindig több és több zárónyél lazul meg, úgy hogy végül a húzózár rövid idő múlva fölmondja a szolgálatot. Az ismert húzózár tehát csak rövid élettartamú. 40 Ismertté váltak már oly húzózárak is, amelyeknél zárótagként kengyeleket alkalmazunk. E kengyeleket a száraikat összekötő résszel rögzítjük a szövetszalagon, amikor is a kengyelek száraik révén kapcsolódnak egymással. Ezek a szá- 45 rak az ismert húzózárnál hajlítottak oly célból, hogy a kengyelek egyes szárai egymásba kapcsolódjanak. Emellett a hajlított szárak egy részén nyílások vannak, amelyekkel a hajlított szárak másik 50 része kapcsolódik. Ez esetben is meghatározott számú kengyel szükséges ahhoz, hogy egy meghatározott húzózárhosszt kapjunk. A kengyeleket ennél a húzózárnál is egyenként rögzítjük a szövet- 55 szalagon. Tehát ez a húzózár is ugyanazon hátrányokat mutatja, mint amelyeket az első ízben említett, ismert húzózárnál felsoroltunk. A találmány lényege, hogy zárótagként 60 oly kengyelt használunk, amelynek két szára egyenes és amelyet a szárakat öszszekötő részével a szövetszalagon rögzítünk. Az egymásba kapcsolódás céljából a kengyel egyik egyenes szárán orr, a 65 szemben fekvő kengyel egyenes szárán pedig ennek megfelelő nyílás van. Ugyanezen két kengyel másik két szárán ugyancsak kiképezhetünk egy orrt, illetve nyílást. 70 A találmány további lényege, hogy a zárókengyelek összefüggően, szelvényes huzalból készíthetők lapos állapotban, amennyiben a nyílásokat, illetve orrokat besajtoljuk és a kivágásokat, amelyek a 75 szárakat összekötő részen és a szárak egy részén végighaladnak és amelyek révén a kengyelt a szövetszalagon rögzítjük, kicsákózzuk. Az egyes, lapos állapotban levő, ken- 80
