108398. lajstromszámú szabadalom • Melegvízfűtőtelep több fogyasztó számára a fogyasztott hömennyiség közvetett mérésével

Megjelent 1934. évi február hó 15-én. MA6YAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108398. SZÁM. — 11/h. OSZTÁLY. Melegvízfütőtelep több fogyasztó számára a fogyasztott hőmennyiség közvetett mérésével. Viewegfli Heinrich mérnök Wien. A bejelentés napja 1933. évi íebrnár hó 8-ika. Ausztriai elsőbbsége 1932. évi február hó 10-ike. Ismeretesek olyan melegvízfűtőtelepek, melyeknél a meleg víz mindegyik fo­gyasztóhoz hőkicserélőtartályból a többi fogyasztótól különálló odafolyató vezeté-5 ken át kerül ós a fogyaszitóhelyektől saját visszafolyató vezetékében folyik ismét a, hökieserólőtartályba vissza. Emellett a hőkicserólőtartály alacsony nyomású gőz­vezetékhez csatlakozik. A kondenzátum 0 mennyiségét dobos vízmérővel mérjük. A mérés eredménye annak a hőfogyasztás­nak móritékét adja, melyet a fogyasztó­nak meg kell fizetnie. Ez a legpontosabb mérési módszer. Ha a melegvízfűtőtelepre 5 több fogyasztót kapcsolunk, akkor a min­den egyes fogyasztó által felhasznált hő­mennyiség mérésében és költségeinek számlálásban nehézségek adódnak. Ilyen, több fogyasztó számára berendezett me-0 legvízfűitőtelepeknél a vizet hőkicserélő­tartályban hevítik és az különálló odafo­lyató vezetékekben áramlik a fogyasztók­hoz, ahonnan különálló viszafolyató veze­tékekben a hőkicserélőtartályba folyik 5 vissza. Hogy mindegyik fogyasztónak leadott hőmennyiséget a többi fogyasz­tóétői különállóan mérhessük, mind­egyik odafolyató vezet étkekbe hőmeny­nyiséget- építünk be. Az ilyen szám­) láilók rendszerint a szárnyaskerekes víz­mérők módjára az oda- ós visszafolyató vezetékben uralkodó hőmérisékletkülönb­ségeit mérik. A legnagyobb hátrányuk az, hogy kis keresztülfolyó vízmennyiségek­> nél nem jönnek működésbe; azonkívül a szerkezeit bonyolult és költséges. Ezért az ilyen költséges műszerek beépítésétől is­mét eltértek és ehelyett a fűtés költségeit a fogyasztók között általány szerint oszt­ják fel. Ennek az a hátránya, hogy a fo- 40 gyasztók egyáltalában nem takarékoskod­nak a fűtéssel, miáltal a háztulajdonos nagyobb teljesítményekre kényszerül, mint amekkora az általánynak megfelel. A találmány melegvízfűtőtelep több fo- 45 gyasató számára, a fogyasztott hőmennyi­ségnek különállóan, mindegyik fogyasztó­nál történő közvetett mérésével, melynél a hőkicserélőtantályokban felhevített víz a fogyasztókhoz és a hőledás után a kör- 50 forgásban a hőkicselőtartályokba folyik. A találmányt valamennyi fogyasztó, kö­zös odafolyató vezetéke és mindegyik fo­gyasztó külön visszafolyató vezetéke jel­lemzi. Ekként valamennyi hőkicserélőtar- 55 tály a közös odafolyató vezetékkel lehet kapcsolatos és a visszafolyó víz meghatá­rozott ós állandó odafolyatási hőmérsék­letre hozható. A fűtőgáz kondenzvízmeny­nyisége és mindegyik fogyasztóhoz veze- 60 tett hőmennyiség mértéke, melyet mind­egyik fogyasztónál a többi fogyasztótól külön mérünk, mivel a visszafolyó víz mindegyik fogyasztótól a többitől külön­állóan, a fogyasztóhoz tartozó hőkicserélő- 65 tartályba folyik. Az általányozoitt köz­ponti fűtési csatlakozásokkal szemben a találmánynak az az előnye, hogy mind­egyik fogyasztó csupán azt a hőmennyi­séget fizeti, melyet tényleg fogyaszt. Ezért 70 a hőfogyasztásban is takarékoskodni fog, miáltal a többi rendszerrel szemben kevéssel terjedelmesebb csőhálózat létesí­tésére fordított, kevéssel nagyobb költsó-i gek megtérülnek. A költséges és bonyo- 75 lult hőszámlálókkal felszerelt központi fű-I : . .

Next

/
Thumbnails
Contents