108393. lajstromszámú szabadalom • Fotóelektromos berendezés

Megjelent 1934. évi íebrviár hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKEHL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108393. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Fotóelektromos berendezés. N. V. Philips Gloeilampenfabrieken cég: Eindhoven (Hollandia). A bejelentés napja 1931. évi november hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi december hó 6-ika. Az egyik korábbi javaslatunk szerint új fotoelektromos berendezés legalább részben fotoelektromos anyagból, kiváltképpen alkáli- vagy földalkálifémből való 5 olyan elektródát tartalmaz, melyet egy vagy több szigetelő, szilárd anyagból álló réteg különít el egy másik, az elektromosságot vezető anyagból való elektródától. Ha a fotoelektromos elektródát besugároz-10 zuk és az elektródákat külső áramkörrel kötjük össze, a két elektróda között áramot és feszültségkülönbséget idézünk elő, mely a besugároztatás intenzitásától függ. Ez az áram átfolyik az elkülönítő réte-15 gen, mely annak a fémnek vegyületéből állhat, mely fémből az elektródák egyike készült. „Fotoelektromos anyag"-on oly anyag értendő, mely besugároztatva elektrono-20 kat emittálni képes. Egy másik korábbi javaslatunk szerint az előbb említett elkülönítő réteg egy vagy több szilárd, félvezető anyagból állhat. 25 További korábbi javaslatunk szerint az ilyen berendezés fotoelektromos elektródájának kontaktusrészét olyan szerv alkotja, mely ezzel az elektródával több ponton érintkezik és mely pl. fémgazeből, illetve 30 olyan igen vékony fémrétegből állhat, melyet a fotoelektromos elektródára viszünk fel. Találmányunk célja annak lehetővététele, hogy az áramot a fotoelektromos 35 elektródához más módon vezessük és hogy a berendezés előállítását egyszerűsítsük. A találmányunk szerinti fotoelektromos berendezés olyan fotoelektromos 'elektródát tartalmaz, amelyet lényegileg egy 40 vagy több szigetelő vagy félvezető, szilárd anyagból való réteg különít el egy másiik, elektromosan vezető elektródától. Ezek az elektródák és a szigetelő, illetve félvezető réteg emellett egymáson vannak 45 elhelyezve. A berendezés továbbá olyan e^ektronemittáló testet tartalmaz, mely oly elrendezésű, hogy az emittált elektronok a fotoelektromos elektródát a berendezés vákuumán át elérhetik. A foto- 50 elektromos elektróda kontaktusrésze ekkor úgyszólván a fotoelektromos elektróda közelében képződő elektronfelhőből áll és az elektronokat emittáló test a fotoelektromos elektróda árambevezetője. A foto- 55 elektromos elektróda besugároztatásakor a berendezésben és a külső áramkörben a fotoelektromos elektródától a szigetelő, illetve félvezető rétegen át a másik elektróda felé folyó elektronáramot létesítünk. 60 Az elektrónok a fotoelektromos elektródához az emissziótestről jutnak és a külső áramkör a nem fotoelektromos elektróda és az elektronokat emittáló test között záródik. Megjegyzendő, hogy erre a testre 65 a fotoelektromos elektródához képest úgy negatív, mint kis pozitív potenciált, illetve semmiféle feszültséget sem kapcsolhatunk. Számos esetben ajánlatos, ha az elektro- 70 nokat emittáló test és a fotoelektromos elektróda között segédelektródát rendezünk el. Erre a segédelektródára azután az emissziótesthez képest olyan potenciált kapcsolhatunk, hogy az emittált elektro- 75 nok gyorsíttassanak. Ha az emissziótest egyúttal fénysugarakat is kibocsát, ezek a sugarak számos