108379. lajstromszámú szabadalom • Rádiójelzésátvivő berendezés
egyidejűleg a saját kontaktusberendezését is az 1. sz. szűrőre hozza vissza, és az (Ar) állomásnak a vétel elismerését adja le. 5 A találmányt részletesen a rajzokon látható foganatosítási példája kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 1. ábra a készülék átvivő részének vázlata, a 10 2. ábra a vevő rész elektromos kapcsolása; a 3. és 4. ábrák az íróberendezést mutatják nyugalmi-, illetve munkahelyzetben. Az 15 5. és 5b. ábrák a változtatható kondenzátorok vezérlő berendezéseit ábrázolják elől-, illetve felülnézetben. A 6., 7. és 8. ábrákon a nyomóberendezést vezérlő rudak zárósinjének működésmódja 20 látható. A 9. és 10. ábrák vázlatosan a billentyűk elreteszelő berendezését mutatják. A készülék rendszerint vételi helyzetben van. A beérkező modulált hordozó 25 hullám az (1) antennaátkapcsolón át (2. ábra.) az (AF2 ) nagyfrekvencia transzformátorhoz és a (3) rezgőkörhöz halad, mely a hordozó hullámra van hangolva, melyet azután a (Vt ) cső egyenirányít, 30 Ezen (Vi) cső kilépési oldalán az egyenirányítóit középfrekvenciájú hullám az (AF3 ) transzformátoron át a rezgőkör saját induktanciájából és a (C,) kapacitásból álló az említett középfrekvenciára 35 hangolt rezgőkörbe, majd a (Va) egyenirányító csőbe jut, amiáltal a kisfrekvenciájú jelhullámot kapjuk. Ezeket a kisfrekvenciás hullámokat a (V3 ) cső erősíti és azok erre a (4) elektro-40 mágnes gerjesztőkörébe lépnek, mely gerjed és saját, a (6t, 62 , 63 ) lemezkékkel öszszékötött, (5) horgonyát vonzza. Ezen horgony a beérkező hullám kisfrekvenciájával rezeg, mely egyik (6i, 6a , 63 ) lemezke 45 saját frekvenciájának felel meg. Az a lemezke, mely a beérkező hullámmal azonos frekvenciájú, rezgésbe kezd és oly rezgési amplitúdót ér el, hogy a megfelelő (71 ; 72 ) vagy (73 ) kontaktust érinti. 50 így oly áramkör záródik, mely a (8) földeléstől a. (6) lemezkén, (7) kontaktuson, (9) vezetőn és (10) elektromágnesen át a pozitív pólushoz halad. Feltesszük, hogy a beérkező kisfrekven-55 ciás moduláló hullám a (6i) lemezke saját frekvenciáinak megfelelő frekvenciájú. Ily módon a (10: i ) elektromágnes gerjed, mely a (11) horgonyt vonzza, mely erre a pontozott vonallal jelzett (11b) helyzetet foglalja el. Ez esetben az a három fog, fio mely a (12i, 122, 12s) sineket fenntartotta, kikapcsolódik. Ezek a (13) rugók hatására arra törekszenek, hogy jobbra eltolódjanak, azonban az ekkor a 6. ábrán látható, illetve 8. ábra szerinti I. helyzetben levő 65 (14) zárósin jelenléte folytán a három (12i, 12«, 13s) sin közül csak az egyik, még pedig a (12,) sin tolódhat el jobbra mindaddig, míg a (15) záról'ogba nem ütközik. A másik két sin saját ágyán elreteszelve 70 marad és az elektromágnes gerjedésének megszűnése után a (11) horgony horgaiba kapaszkodik. Az eltolódó (12) sin a (14) zárósint szögemelő (6. és 8. ábrák) segítségével a 7. 75 ábrán látható, illetve a 8. ábra szerint II. helyzetbe egy foggal felfelé tolja el, miáltal a (122 ) sin eltolása lehetővé válik. Ha a második beérkező hullám a (61) lemezke saját frekvenciáinak megfelelő 80 frekvenciájú, a (10a) elektromágnes újból gerjed és a (12t , 122 , 12a ) sinelc ki akaszt odri a k: a (14) zárósin által már nem tartott (122 ) sin jobbra tolódik el. A jobbra eltolódó (122 ) sin a (14) zárósint, akár csak 85 előbb a (12,) sin újból egy foggal felfelé, a 8. ábra szerinti III. helyzetbe felfelé tolja, amiáltal most a (123 ) sin kerül a (14) zárósin egyik foghézagával szembe, amiáltal most a (123 ) sin jobbratolódása 90 válik lehetővé. A harmadik frekvencia beérkezésénél (melyről még feltételezzük, hogy a (63) lemezke saját frekvenciájával azonos), tehát a (123 ) sin fog jobbra tolódni és pedig ugyanoly módon, mint a 9c (12,, 122 ) sinek. Ezen három sin eltolódása a (15') fogak szélességének felel meg, úgy, hogy a (16) rudak a (12) sinek egy fogszélességgel való eltolódásakor az így a (16) rudak alatt adódó hézagban le- IC siilyedhetnek. A (12,, 122 , 123 ) sinek eltolódása folytán a (16,) rúd a fogak közti hézagba esik, miközben a többi (162 162 7) rúdhoz képest síi Ived. 1< A (123 ) sin eltolódása a (17) ikontaktusoknak a rajzon egyszerűség kedvéért elhagyott szervek segélyével való bekapcsolódását idézi elő. Ily módon oly áramkör záródik, mely a 1 (18') földtől a (17g) kontaktuson, (18) vezetőn, (19) elektromágnesen át a (20) pozitív pólushoz vezet. A (19) elektromágnes gerjed és a (22)-nél ágyazott (21) horgonyt vonzza. Ez utóbbi a (19) elektronugnes 1 felé eltolódik; útjában a lesülyedt (16,) rudat éri, ez a rúd a (21) horgonyba, kapaszkodik, mely a rudat útján magával
